Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr Bakos József: Comenius tankönyvei: III—IV. az Atrium és a Schola Ludus

képzőművészet dolgozói, alkotó művészei jelennek meg a színen. Bemutatják szerszámaikat, terményeiket, alkotásaikat, stb. Helyesen ítélkezik Komor Ilona akkor (vö. Pedagógiai Szemle, 1958. 979.), amikor azt vallja, hogy ez a harmadik rész „a Sehola Ludus legsikerültebb darabjai közül való". Valóban így van! Nyelvében, megfogalmazásában és az anyag elrendezésében is kitűnő rész. így az is természetes, hogy nem követi oly hűen a Janua (és az Orbis) megfelelő részeit, s igen sok ismeret (köztük sok értékes magyar vonatkozás is!) egyáltalában nincs meg a Januában, csak itt található. Egy-egy jelenetben szinte valódi drámai légkört is tud teremteni Comenius. Bruno Druschky (Würdigung der Schrift Comenius Schola Ludus: 1904) szinte teljesen megtagadott minden drámai jelleget Comenius Schola Ludusától, s szerinte csak szeenikus exemanek, ismeretterjesztő dialógusok sorozata ez a comeniusi mű! Ha azonban ezt a harmadik darabot olvassuk el figyelmesen és az élőszó elevenségével, akkor azt tapasztaljuk, hogy Comenius — ha ideje és ereje engedi — képes lett volna igényesebb drámai műveket is alkotni, még ezekből a darabokból is (Hihetetlenül rövid idő alatt készült el a nyolc színdarab!). Figyeljük meg, mennyire eleven, jó sodrású pl. ez a jelenet-kezdet (Pars III. Act. IV. Sc. III.): Eratosthenes: Tune Auriga es? Auriga: Credo me esse. Eratosthenes: Explicanda ergo tibi sunt, primum — Vehiculorum genera: Potesne? . . . Auriga: Quidni? . . . stb., stb. A negyedik darab a triviális, az ,,elemi" és a „latin" iskolák munkájába enged betekintést. A magyar iskola elevenedik itt meg. Szerepici a saját valóságos iskolai életüket, munkájukat játsszák el. Aki ezt nézte, olyan tükörbe nézett, amely egy darab pataki iskolai valóságot is feltárt. Ezért iskolatörténeti és neveléstörténeti szempontból is jelentős darab számunkra. A szereplők „beszélő" nevei (Nótárius, Typographus, Bibliothecarius, Scholarcha, Didacticus, Alphabetarius [discipulus] stb.) önmagukban is az iskolát idézik (de Schola loquuntur). E részben is megforrósodik a hangja Comeniusnak, különösen akkor, amikor az iskolák hasznáról, a tudás hatalmáról, a műveltség s általában a művelt ember értékeiről „szónokolnak" (s valóban deklamálnak) a szereplők: „. . .Homo fiat non sciolus, sed sciens: non loquutulejus, sed eloquens, non simulatus virtutum cultor, sed serius. .. O quam desiderabile est, sic excultum esse Hominem! Habere nimirum Mentem illuminatam, Rebus depictam! et posse rursum in aliorum Mentibus easdem depingere Sermone scito! habereque tandem Actiones et passiones sitas in potestate sua!" stb. (Pars IV. Act. I.) Az az ismeretanyag, amit ebben a darabban sorakoztat fel Comenius, művelődéstörténeti szempontból is értékes és érdekes (Az írás fejlődése, a nyomdák és a nyomdászok munkája, a könyvtárak szervezete és jelentősége stb.). A Janua és az Orbis hasonló jellegű anyagához viszonyítva itt részletezőbben és szakszerűbben kerülnek elő az 154