Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Neveléstörténet és nevelés utópiák

Talán nem érdektelen e gondolatmenetet kritikailag boncolni, — mert abban az esetben, ha teljes mértékben igaza lenne Kraussnak, nyilván felesleges lenne a modern nevelési utópiákkal foglalkoznunk. Nézetem szerint azonban az idézett okfejtés ténybelileg és logikailag több tekintetben is 'hibás: a) Krauss szem elől téveszti, hogy az utópiák jellege, funkciója különböző történelmi korok oan eltérő. Véleményem szerint hibás sematizálás, ha a XVI. századi korai utópisták, a XIX. század elejei utópista szocialisták, és a modern XX. századi utópisztikus elképzelések között — a mondanivaló lényege, társadalmi funkciója tekintetében — egyenlőségi jelet teszünk. b) Az helytálló megállapítás, hogy az utópia csak akkor jön létre, ha a valóságos viszonyokat a fantáziában túlszárnyalják. De kérdés, vajon lehet-e (— és miért ne lehetne? —) túlszárnyalni a valóságos viszonyokat a mi napjainkban? Vajon ma már minden olyan tökéletes, hogy ennél jobbat elképzelni sem lehet? Nem is említve most a jelenkori kapitalista társadalmakat, — a szocialista társadalmakban is óriási fejlődést nyitnak meg a kommunizmus elérésének távlatai. Ehhez járul a következő évtizedekben minden bizonnyal egyre gyorsuló technikai fejlődés, az atomenergia felhasználása, az automatizálás, az űrrepülés terén stb. Aligha kétséges, hogy e fejlődési perspektívák a nevelést is újszerű feladatok elé állítják a következő évtizedekben, századokban. Mindez pedig megteremti a lehetőséget, a „táptalajt" az utópikus elképzelések, a távoli jövő nevelését érintő elképzelések irányában. Logikailag messzebbre hatolva, Krauss álláspontja e ponton merev, anti-dialektikus, mert feltételezi, hogy a mi korunkat már képzeletben, utópisztikusán sem lehet túlszárnyalni. c) Még abban az esetben is, ha az előzőkben bírált — véleményem szerint nem kellően megalapozott és sematizáló szemléletnek igaza volna — akkor sem lehet semmi tudományosan biztos prognózist megállapítani az utópikus irodaiam jövőjéről. Napjainkban tény — és ezt Krauss sem tagadja — az utópikus irodalom növekvő keresettsége, fokozódó népszerűsége. Arról, hogy mi lesz a távolabbi jövőben, a következő évtizedekben, vagy még később — tudományos megalapozottsággal nyilatkozni aligha lehet, mert az ilyenféle álláspont lehet vélekedés, jóslás, — de nem tudományosan bizonyított, kétségtelen megállapítás. * E néhány, a kiinduláshoz szükséges — ténybeli és elvi megfontolás után, rátérhetünk néhány ismertebb, jelentősebb modern nevelési utópia jellemzésére. A „nevelési utópia" elnevezést a következőkben a legtágabb értelemben használjuk — ez tehát magában foglal a távolabbi 13