Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Neveléstörténet és nevelés utópiák

sében a marxista neveléstudomány és pedagógiatörténet jelentősnek tartja a jellemalakulás differenciáltabb felfogását a felvilágosodás leegyszerűsítő törekvéseihez képest. Owen az egyéni diszpozíciók elismerése mellett a társadalmi környezetnek és nevelésnek tulajdonított alapvető szerepet az ember alakulásában. — Szintén a marxista pedagógia és neveléstörténet dolgozta ki azt a napjainkban már közismert tételt, hogy Owen és Fourier a sokoldalúan fejlett, intellektuálisan és fizikai munkában is edzett, közösségi ember nevelésének első modern, nagyhatású kikísérletezői, kidolgozói. (Különösen Owen „Üj Harmónia" telepén és Fourier falanszterében.) Hervadhatatlan érdemük továbbá, hogy igyekeztek a szocialista kollektivizmus szellemében nevelni, — Owen pedig, működésének késői szakaszában élesen szembefordult a vallási fanatizmussal, a „valláserkölcsi neveléssel". — A nevelés felépítményi jellegének tudományos 'kidolgozásáig, a forradalmi szocialista pedagógiáig azonban nem jutottak el az utópista szocialisták. — Mindezek alapján joggal állíthatjuk, hogy az utópista szocialisták valóban a marxista pedagógia előfutárainak tekinthetők több szempontból. II. Mint láttuk, a neveléstörténeti tankönyvek, monográfiák foglalkoznak a korai utópisták, majd az utópista szocialisták pedagógiai törekvéseivel, gondolataival. Okkal merül fel a kérdés: vajon a múlt század közepe óta nem voltak utópista pedagógiai gondolatok, nem merültek fel elképzelések, tervezgetések a távolabbi jövő nevelésügyéről? Mielőtt e kérdésre érdemben válaszolnánk, egy tényből és néhány elvi megfontolásból kell kiindulnunk. A tény az, hogy a második világháború után a Nyugaton megjelent terjedelmes neveléstörténeti tankönyvekben hiába keresünk a modern, XX. századi nevelési utópiák után. (Pl. René HUBERT: Histoire de la pédagogie, 1947. — GOOD: A history of western education, 1960. — 2. kiadás.) Hasonló a helyzet az „összehasonlító pedagógiai" kiadványokban is. (Pl. a Wolfgang SCHEIBE szerkesztésében 1960-ban Stuttgartban megjelent: „Die Pädagogik im XX. Jahrhundert" c. gyűjteményes kötet, — vagy az amerikai Rolbert ULICH: „The education of Nations" című műve, 1961.) — Nem foglalkoznak a nevelési utópiákkal a szovjet neveléstörténeti kiadványok sem. Ez a tény mindenesetre arról tanúskodik, hogy a neveléstörténeti művekben valamilyen okból — talán, mert nem tulajdonítanak a témának jelentőséget, talán a probléma újszerűsége, helyhiány vagy egyéb okok miatt — nem találkozhatunk modern nevelési utópiákkal. Pedig napjainkban is vannak elképzelések, tervezgetések a távoli jövő neveléséről — népszerű ismeretterjesztő művekben, szépirodalmi alkotásokban, Nyugaton és a szocialista országokban is. (Ezekre konkrétan rátérünk későbbi fejtegetéseinkben.) 13