Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Nagy Andor: A televízió-nézővé nevelésről

azzal a céllal, hogy ráirányítsuk a figyelmet a televízió okozta problémák lehetőségére, hosszasan lehetne foglalkozni azonban a televízió pozitív hatásával is. Hiszen azt a szülők és pedagógusok nap, mint nap tapasztalhatják. Jellemző, hogv szinte meg lehet ismerni már az óvodában tájékozottságukról, kifejezőkészségükről, stb. a rendszeresen televíziót néző gyermekeket, A hatás még erőteljesebben mutatható ki az iskolák I. osztályában, hol már nagyobb ismeretanyag kívánatos mint az óvodában, de jórészt a gyerekek csak azokkal az ismeretekkel rendelkeznek, amelyeket otthonról, illetve az óvodából hoztak magukkal. Szinte csodálatos azoknak az elsőosztályos gyermekeknek tájékozottsága, akik a televíziót rendszeresen nézik. Jellemző például, hogy a vidéki gyermekek úgy beszélnek a fővárosról, mint ismerős helyről, jól lehet csak a képernyő mutatta meg nekik. Ugyanez a helyzet a pesti, illetve a városi gyerekekkel kapcsolatban, kik a falut ismerhették meg a televízió segítségével. A mai gyermek ismeretanyaga azonban messze túlterjed hazánk határain is. Beszélnek a távoli népekről, távoli tájakról, a tudomány és technika csodálatos eredményeiről, mint akár mindennapi dolgokról. Gazdagabb a szókincsük, hisz az a különböző műsorok nézése kapcsán állandóan bővül, de segíti a szókincs gyarapodását a folytonos érdeklődés, kérdezősködés eredményeképpen nyert sok-sok válasz is. Igen sokat lehetne foglalkozni a televízió magatartás, jellem, erkölcs stb. formáló pozitív hatásával is . . . Túlzás nélkül állíthatjuk tehát, hogy óriási erő van birtokunkban, csak meg kell tanulni helyesen élni vele, eredményesen kell felhasználni azt. Tudomást kell szerezni a szülőnek a televízió pozitív és negatív hatásáról. Meg kell határoznia, hogy mit nézhet és mennyi ideig nézheti a gyermek a televíziót. Segíteni kell, hogy a neki való műsor mély élménnyé váljon, fejleszteni kell kritikai érzékét, hogy ne passzív szemlélő, ,,hanem olyan aktív résztvevő legyen, aki a hatásokat a megkülönböztető-képességgel fogadja, meg tudja tartani a jót és el tudja vetni a rosszat, szelektálni és differenciálni tud, ami végső fokon, a saját és sok egyénen keresztül az egész, társadalom pozitív fejlédését szolgálja" [23], Ahhoz, hogy a televízió hatása teljessé váljék, meg kell ismertetni a gyermekkel a televízió nyelvét, sajátos esztétikáját. Mindezek birtokában kritikus és tudatos nézővé válhat. A televízió akkor, de csakis abban az esetben tudja betölteni nemes hivatását, tudja szolgálni a szocialista nevelés ügyét, ha a szülők és pedagógusok segítségével a gyermekek is tudatos nézőkké válnak. Ez viszont függvénye az általános intelligenciának és az esztétikai ízlésnek, mely a képzőművé szetiesztétkiai és vizuális nevelés eredményeképpen jön létre [24], 106