Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Nagy Andor: A televízió-nézővé nevelésről

két fiatalkorú lányt szállítottak a Korányi kórház öngyilkos osztályára. Vallomásuk szerint a televízióbeli Andrea öngyilkossága adta a „végső impulzust" nekik. Ez az állítás vitatható ugyan, de tény, hogy azok a fiatalok, akik szinte egyebet sem látnak csak verekedést, erőszakot és halált a mozikban és a képernyőn, igen nehezen formálhatók becsületes, jellemes, erkölcsös, munkás emberekké. Nyilvánvalóan az ellenhatásnak még erősebbnek kell lenni. De vajon biztosítja-e ezt a szülői ház ós az iskola?! Dr. Halles Smith, az amerikai Rádió-kommentátorok Országos Egyesületének elnöke a televíziós adások légkörét így jellemezte: ,Egy fiú találkozik egy lánnyal, ez a régi hollywoodi film témája. A televízió tipikus témája: Egy fiú találkozik egy hullával" [19]. Lehet némi túlzás e jellemzésben, de az is tény, hogy szinte minden nyugati televíziós irodalom foglalkozik a negatív (eldurvító, amorális, romboló) hatással, a szülők aggodalmaskodásával. Sokan ugyan úgy vélekednek, hogy a televízió-ellenes nézetek konzervativizmussal magyarázhatók, és hivatkoznak arra, hogy az 1910-es években a filmmel kapcsolatban állították sokan, hogy megrontja az ifjúságot, erkölcstelenségre, felületességre nevel, rontja a szemet, alacsonyrendű szórakozást nyújt, stb. A televízióval kapcsolatban azonban a szülők aggodalma jogos aggodalom és nem konzervatív állásfoglalás. Igaz, hogy egyes nyugati pszichoanalítikusok igyekeznek megnyugtatni a szülőket, de ezek a nyugtató szavak nem hatnak elég meggyőzően. Azt állítják ugyanis, hogy a gyilkosságban, szadisztikus jelenetekben bővelkedő televízióműsorok hatása pozitív abból a szempontból, hogy a gyermekekben meglévő agresszív ösztönöket nézés közben lereagálják, s ezzel szinte kiélik magukat. Ha marad is némi negatív hatás, az nem lehet tartós. Az említett pszichoanalítikusok vélekedésével szemben azonban a világ számos országában tiltják pl. közelképben bemutatni az erőszakosságot, illetve borzalmas cselekedetet. A mi televíziónk ilyen vonatkozásban is kevés probléma forrása, bár kétségtelen, hogy még a gyermekeknek szánt műsor is okoz olykor gondot. Jellemző példa lehet ,,A Tenkes kapitánya" c. ifjúsági filmsorozat. Az alkotók ez esetben vállalták azt, hogy a szörnyűségek bemutatása helyett inkább nevetségessé teszik hőseiket, hogy a konfliktust kiváltó szembenálló erőket operett-figurákká egyszerűsítik, bár tudták, hogy így valószerűtlenné válnak a szituációk. Szinte állandóan fegyveres katonákat láttunk a képernyőn, de halottat, sebesültet alig. Elkövették azonban azt a hibát, hogy hosszú időn át mutatták az égő házba bezárt Veronikát, amint mellé üszkös gerendák hullnak, majd az áruló Dudvát, amint házába beleég. Ismeretes pedig az is, hogy a tűz — melytől állandóan óvják — borzalmas látványt jelenthet maga is a gyermek számára. Ismét más kérdés az, hogy hogyan fogadja a gyermeknéző Veronika életveszélyes helyzetét és Dudva György megégését. Nyilván az előzőért szorong, aggódik, míg az utóbbinak örül, de a tűz élménye itt mindkét esetben megrázza a gyermeket. Éppen ezért nem helyes a gyermeket a műsor nézése közben ma103