Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Nagy Andor: A televízió-nézővé nevelésről

csak az angol fiatalok televízió-nézésével kapcsolatban heti 20 órát mutatnak. Schramm amerikai és kanadai kutatásai alapján azt mutatja ki, hogy ott a gyermekek 16 %-a napi 4 órát tölt a képernyő előtt [8] Az arány a mi fiataljaink vonatkozásában a fentieknél lényegesen jobb ugyan, bár olyan feljegyzés is van, mely szerint több mint 10 órát töltenek átlagosan hetente a mi gyermekeink is a televízió előtt, jól lehet, a magyar televíziónak két szünnapja is van és gyermeknézőink vonatkozásában a vasár- és ünnepnapoktól eltekintve csak az esti adások jöhetnek számításba [9]. Főiskolánk Neveléstudományi Tanszéke által készített egri felmérés szerint a VIII. osztályos tanulók 60—80 %ának legkedveltebb időtöltése a televízió nézés [10]. Amíg a nyugati államokban a televízió műsora általában negatív irányban tereli a gyermekek fejlődését, a műsor tekintélyes része az idegek korbácsolásával, a káros eszmények magasztalásával, erotikával és egyebekkel igyekszik a képernyő elé „szegezni" a nézőt, a szocialista országok televíziói, így a mi televíziónk is, igyekeznek a károsan ható tényezőket elkerülni és pozitív irányba terelni a nézők érdeklődését, pozitív irányban hatni a fiatalság fejlődésére [11]. Mindez igaz ugyan, mégis túlzottan vulgáris lenne a kérdést így elintézni. Sőt ez esetben a szocialista országokban foglalkozni sem kellene a televízió és a gyermek kapcsolatával, az említett problémákkal. Jóllehet nálunk nem kell ugyan a szülőknek és a pedagógusoknak annyira aggódniuk a gyermek televízió nézése miatt, mint mondjuk az amerikai szülőknek, illetve az angoloknak [12], de probléma, ha más jellegű is, a televízió nézése kapcsán a mi gyermekeinkkel is bőven adódhat. A televízió .ma még sok családban az újdonság varázsával hat. Mint egy újfajta háziisten elfoglalja a lakás legelőkelőbb helyét és valósággal rabságra ítéli a család apraját-nagyját. A legtöbb új televízió néző családostól üli végig az egész műsoridőt. Nem gondolnak arra, 'hogy a gyermeknek egy-egy műsor nem való, nem érti azt meg, vagy félreérti a szituációkat stb. Az sem érdekli a szülők egy részét, hogy a gyermeknek ideje lenne már lefeküdni, hisz másnap korán kell kelni, iskolába kell menni, és ott teljes aktivitással kell dolgozni. Sok szülő elfelejti megkérdezni a gyermektől — vagy arra sem jut idő! — a másnapi feladatot, elmarad az aznapi beszámoltatás, „mi történt az iskolában", a szülő figyelme is az adás kezdetétől a befejezésig a képernyőre irányul. Nézik a televíziót rendületlenül, olykor még a vacsoráról is megfeledkezve, illetve ha megéheznek csak úgy nézés közben eszegetnek valamit. Ilyen vonatkozásban is nagy szerepe van pedig a szülő példaadásának. Az a szülő ugyanis, aki arról igyekszik meggyőzni gyermekét, hogy nem helyes hosszú időn át nézni a televíziót, ugyanakkor ő maga végignéz minden műsort, nem hat eléggé meggyőzően gyermeke előtt. Sokszor az egyszobás lakás is ilyen jellegű probléma forrásává válik. Az a szülő, aki este 8 órakor ágyba akarja küldeni gyermekét nagyon nehezen tudja megvalósítani elgondolását abban az esetben, ha továbbra is televíziót néznek a szülők. Mit kell tenni ilyenkor a 7* 99