Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Molnár József: A magyarországi renaissance és humanizmus váci képviselői
„Viv ere nobis sum si vis Ursina veniito, Mens mea f ortunis fiet amica tuis" [25]. Szalkai, mint szónok is korának legjobbjai közé tartozott. Tudjuk róla, hogy ügyes rábeszélő-képességével nemcsak híveit és alattvalóit, hanem a királynét, sőt még a királyt is mindenben megnyerte akaratának. A XVI. század eleji történetíróink közül magasan kiemelkedik városunk egyik nagy humanista műveltséggel rendelkező püspöke: Brodarics István. A mohácsi csatát és annak előzményeit Brodarics írta meg a legrészletesebben és a legjobban. Munkájának értékét nemcsak a szomorú emlékű esemény történelmi fontossága adja meg, hanem különösen az a körülmény, hogy az író maga is részt vett a csatában. Továbbá hozzájárult mindehhez az is, hogy a nagy műveltsége és magas állása képessé tette őt arra, hogy a tényeknek megfelelően írhassa le az eseményeket. Brodarics, mint II. Lajos kiváló diplomatája több ízben megfordult Rómában és az európai fejedelmek udvaraiban, hogy a fenyegető török veszély leküzdéséhez segítséget eszközöljön ki. A mohácsi csatát megelőző tanácskozásokban és előkészületekben is mindig fontos szerepe volt. Így érthető, hogy a hazai viszonyokat és a mohácsi vész előzményeit és okait jobban ismerhette, mint bárki más kortársai közül. Továbbá innen ered az is, hogy elbeszélése világos és egyszerű. A csata leírásánál homályosságot sehol sem találunk. Viszont nagyon érdekes, hogy bármennyire is ismerte Brodarics az események szálainak az elágazását, munkájában megelégszik azzal, hogy a tényékét elbeszélje, de a megtörtént eseményekről és azoknak okairól, okozóiról ítéletet nem mond. Brodarics széleskörű tájékozottságának és az ezen alapuló megbízhatóságának köszönhette, hogy történetíróink mindmáig nagy becsben tartották munkáját. Brodaricsnak, a kiváló történeti munkáját Pyserius Mátyás adta ki először Krakkóban 1527-ben a következő címen: „De conflictu Hungarorum cum Turcis ad. Mohatz verissima descriptio". Zsámbéki 1568ban Bonfini „Dekades" c. munkájának függeléke gyanánt adta ki. Később, azután sok kiadást ért meg ez az értékes könyvecske. Magyarul ilyen címmel jelent meg: „II. Lajosnak, Magyarország királyának a mohácsi hartzon történtt veszedelme, mellyet megírt aki ottan jelen volt Broderics István deákul, most pedig magyar nyelvre általtett Letenyei János egy toldalékkal a török uralkodásnak kegyetlenségéről. Budán, 1795." A mohácsi vész után Brodarics előbb Ferdinándhoz, majd később Szapolyaihoz pártolt. Szapolyai, — seregeinek többszöri megveretése után — elküldte Brodaricsot segítségkérésért a lengyel királyhoz. Brodarics küldetésének eleget is tett, de utána nem jött vissza Magyarországra, — ahol számára amúgyis kedvezőtlen viszonyok voltak —, hanem néhány hétig vendégül maradt Tomiczky Péter krakkói püspök udvarában. Brodarics kellemesen érezte magát a vendégszerető püspök házában és ettől az időtől kezdve Tomiczkyvel igazi jóbarátok lettek. 333
