Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

IV. Miscellanea - Berzy András: Vahot Imre ismeretlen levele Kovács Mihályhoz

áldozatul". „Istenverésnek" tartja a forradalmat, melyet főként azért fájlal, mert e csapást „eszeveszett hiú, korcs magyarok' mérték a nemzetre... s ezreket sodortak el hiúságuk szelével az örvény szélére... s a béke áldásait nem tudták megbecsülni, amelyben nemzetiségünk legszebb virágzásnak" indult. Ez az ellentmondás akadályozza meg Tárkányit annak helyes felismerésében is, hogy az önkényuralom adta új helyzetben éppen a forradalom bukása miatt kell keseregnie és borongania azon, hogy „nemzetiségünk halálveszélyben forog s a magyar nemezetiségnek sírt ásnak s az ásott sír körül tétlenül siránkozó birkajellemek álldogálnak." 13] Tárkányi levele Kovács M'iályhoz. Egyek, 1857. febr. 26, 14] Tárkányi levele Kovács Mihályhoz. Eger, 1854. okt. 26. VAHOT IMRE ISMERETLEN LEVELE KOVÁCS MIHÁLYHOZ BERZY ANDRÁS Vahot levele azzal a vállalkozással kapcsolatos, amely egy ,,kiadvány ban" Eger jeles embereinek arcképét és a város leírását szándékozott közzétenni. A készülő „kiadvány" tartalmáról és formai kivitelezéséről, egy később kelt levelében, így tájékoztatja Bécsben tartózkodó barátját: „Nekem egy lapon 8 arcképet kell adnom . . . igen szép antik cirádák közt, hogy így Eger celebritásai együtt legyenek. A textus is e szerint van már kinyomtatva s Eger összesen 12 ívre ment, melyben a te életrajzod Tárkányitól, művészeted jellemzése tőlem van s remélem meg fogsz elégedni, miután motiválva kimondám, hogy az „Árpád emeltetése" a magyar festészeti iskolát szerencsésen meg alapi tá. Ily magasabb szempontból még senki sem fogta fel működésedet s ideje volt valahára kimondani a valót" [1]. A levél túlnyomórészt Kovács Mihály egyik történeti tárgyú festményével foglalkozik. Vahot ezzel kapcsolatos észrevételei és tanácsai rendkívül jellemzőek. Egyrészt elragadtatással szól a képről, amely már „magasabb valami" mint Dobó — „ideálkép", eszménykép. Másrészt aprólékosan veszi szemügyre a részletek hűségét, mert „az ily csekélységnek látszó dolgok jellemzőek", történelmileg karakterisztikusak s a valóság illúzióját fokozzák. Történeti hűség az „idő szellemében" és a részletek szépítésmentes rajzában is, új vonás Vahot felfogásában, mert a negyvenes években még azt a követelményt állította a művészet elé, hogy „a valót az ideállal összeegyeztesse" a „művészi szépet a valóval összhangzatba hozza", „a közönségest minden legkisebb árnyalatában is megnemesítse" [2], most azonban különbséget tesz már Dobó hihetőleg „valódi vagy valószínű" — és „ideál•652