Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Csillag Béla: A taktika szerepe a sportjátékokban

A taktika hat azonban a játékszabályok alakulására is. Olyan taktikai elképzelés akár támadó, akár védekező taktikáról legyen szó, amely ellen a megoldás a játékon belül nem lehetséges, kényszeríti a nemzetközi vezetést a szabályok változtatására. Pl. a kosárlabdázásban a nagyon magas játékosok a palánk alatt olyan előnybe kerültek, hogy semmilyen védekezési forma nem lehetett eredményes ellenük. Megváltoztatták tehát a büntető terület formáját. Vagy a labdatartás megakadályozása céljából bevezették a 30 mp-es szabályt, mely előírja, hogy a támadó csapatnak fél percen belül kosárra kell dobnia. A kézilabdázásban szintén lefújja a játékvezető a tétlen játékot, a kapuralövés nélküli labdatartást. Nézzük, napjainkban merre tart a sportjátékok fejlődésiének útja taktikai szempontból. Megállapítható, hogv a fejlődés meghatározója, mozgató rugója rendszerint a támadás előrehaladottsága. A támadástaktika az, amely előremutató irányt szab a sportjáték fejlődésének. Napjainkban abból az alapvető elképzelésből kiindulva, hogy az állójátékos rendszerint veszélytelen kapura, az egyes technikai elemek eredményes végrehajtásához feltétlenül lendületre van szükség, tehát helyzeti előnyt jelent a pályán való lendületes, állandó mozgás. Ez a körülmény olyan irányba terelte a sportjátékokat, mely napjainkban a gyorsaságra való törekvésben csúcsosodik ki. Az a csapat, melynek játékosai rövidebb idő alatt képesek eljutni az ellenfél gólveszélyes területére és rövidebb idő alatt képesek gólhelyzetet teremteni, feltétlenül előnybe kerül. Ez az erőnlét fokozását teszi szükségessé. De nem jelenti csupán a futás gyorsaságát, hanem jelenti az átadások, a kapuralövésék, a különféle technikai elemek végrehajtásának minél rövidebb idejét is, a labdaátvétel és a kapuraiövése között eltelt idő rövidítését, s különféle technikai elemek végrehajtását a leggyorsabb futás közben stb. Ez viszont magas fokú állóképességet és tökéletes technikai tudást igényel. Sokak által vitatott kérdés, hogy mit hoz a jövő a sportjátékok fejlődésében? Ma ezt eldönteni lehetetlen. Legfeljebb jósolni tudunk, a meglevő tényanyag alapján következtetéseket vonhatunk le. Mindenki előtt világos, hogy az utóbbi 50—60 év alatt a kispályás sportjátékok léptek előre, sőt a legnépszerűbb labdajáték, a labdarúgás is egyre inkább hódít a kisebb területen. Ezek a jelek arra engednek következtetni, hogy a sportjátékokban a kispályáé a jövő. Az indokot egyrészről a külső körülményekben, másrészről a játékokban kell keresni. Az egyre zsúfolódó városokban a nagypályák építésére nincs terület, nincs lehetőség, míg a kispályák létrehozása megoldható. A téli idény kiesését a teremmérkőzések pótolhatják stb. A labdarúgásban a védekező taktika, mely napjainkban legeredményesebb felfogás, a két kapu elé szorítja a játékot. A pálya középső része holttérré válik. Tehát ez felesleges. Mi lehet a megoldás? Közelíteni a két területet egymáshoz, ahol a játék folyik, vagyis kisebb pályán játszani. A játékos szempontjából sem érdektelen a 'kispálya. Többször kerül egy-egy személy játékba, több alkalommal érinti a labdát, de a közönség szempontjából is érdekes lehet. Több gól esik, gyorsabb, vál96