Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: Egyes csontoshalak bélcsatornájának intermuscularis és intramuscularis beidegződése

dik. A vékonyabbik ág szétesik a simaizom sejteken leheletszerű, fa alakú hálózatra. A másik ág megvastagszik, s nem sokkal eredése után szintén egy igen finom hálózatot képző rostot ad le, majd rövid út után, eléggé tömör szerkezetű, megnyúlt körte alakú végbunkót alkot. A végbunkóból finom ultraterminalis rost húzódik tovább a simaizomsejtek között, amelyen újabb két kisebb, valamivel lazább szerkezetű, ultraterminalis lemez keletkezik s végül az ultraterminalis rost egészen elvékonyodva, elvész az izomsejtek között. — Ezt az idegvégződést szintén joggal tekinthetjük a simaizom pressoreceptorának s irodalmi ismereteink alapján, a bélcsatorna tekintetében új adatnak. — A pressoreceptorokat képző rostok véleményem szerint központi eredetűek s a pressoreceptoroknak ugyanúgy, mint a Salmo irideusnál írtam, a bélcsatorna tónusának a kialakításában lehet szerepük, Az intramuscularis idegrostok harmadik csoportja az intermuscuiaris fonadék sejtjeiből és az interstitiumokban levő idegsejtek nyúlványaiból adódik. Ugyanúgy, mint a pisztrángnál, a körkörös izomzat haladási irányát követik. Vékonyabb, vagy vastagabb kötőszövettel vannak körülvéve. A vékonyabb kötőszövetben csupán egy rost halad, a szélesebb réseket kitöltő kötőszövetben 2—4. Ezek lefutásuk közben egymáson többször áthajolva, laza hálózatot alkotnak. A rostok nem egyforma vastagok. Véleményem szerint ez nem abból adódik, hogy a rostoknak más lenne a központi sejtje, mint amit az előbbiekben megjelöltem, hanem arról van szó, hogy az egyik rostnak a kezdeti szakasza, a másiknak a középső, vagy végső szakasza esik egymás mellé. A rostok egészükben teljesen körülfogják a bél körökörös izomzatát, de egyes rostok kilépnek az interstitiumból s több izomnyalábon átívelve, az izomzat mélyebb vagy magasabb rétegeibe hatolnak és belépnek egy másik interstitiumba. Ilyenformán az egész körkörös izomzat az idegrostok rendkívül gazdag hálózatával van átszőve. Egyes metszeteken ez annyira kifejezésre jut, hogy azt a látszatot kelti, mintha a körkörös izomzatot alkotó simaizom sejtnyalábok különböző emeletein egy-egy összefüggő lapos rosthálózat lenne. Az intramuscularis idegrostoknak ezt a most ismertetett csoportját a simaizom mozgató rostjainak tartom. Bár fénymikroszkópos nagyítással nem figyelhetők meg a rostok végén megnyugtató módon elhatárolható különleges végződés formák, az kétségtelen, hogy az interstitiumokból helyenként igen finom idegrostok válnak ki, melyek hozzásimulnak, ráfekszenek az izomsejtekre, s azokon elvesznek látószervünk számára. — A neuro-muscularis kapcsolatok tekintetében nem osztom véleményemet a Reiser- illetve S t ö h r-f éle terminalreticulum elmélettel, de nem állítanám azt sem, hogy a rostok hypolemmálisan végződnek (Ábrahám A. 1933, 1952). Inkább R. Caesar (1958) és más kutatók elektronmikroszkópos megfigyelései alapján fogalmazom meg nézetemet. — E szerint a simaizomszövet sejtjei nem képeznek syntitiumot. A simaizom sejtek önállóak. Minden sejt jól felismerhető membránnal van körülvéve. A sejtmembránon nincsenek olyan nyílások, amelyeken a neurofibrillák, vagy neurofilamentumok átlépnének. Vagyis mind az izomsejt, mind az idegrost meg6 06