Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: Egyes csontoshalak bélcsatornájának intermuscularis és intramuscularis beidegződése

Az első- és másodrendű rostkötegek azzal is kitűnnek, hogy bennük a többi idegsejthez viszonyítva, igen nagy magános sejteket („óriás sejt") és mellettük, vagy kissé távolabb 2—3 középnagyságú sejtet találunk. Azokon a készítményeken, ahol az impregnáció nem nagyon erős, jól látszik a nagy sejtek körül kialakult, finom pericellulars idegrost hálózat. Az idegfonadék hálószemeinek az alakjában szabályosság, mint ahogyan egyes magasabbrendű állatokról írják, a Belőne belonénél sem mutatkozik, vagyis a plexus a hosszanti és a körkörös izomréteg között fekvő, finom kötőszövetbe ágyazott, szabálytalanul futó, idegrostok fonadéka. Esox lucius. A csuka bélcsatornájának az intermuscularis fonadékára mindenekelőtt az jellemző, hogy sokkal sűrűbb és tömöttebb, mint az eddig ismertetett halaké. A tömöttség és sűrűség onnan ered, hogy a hosszanti izomréteg izomsejt nyalábjaival párhuzamosan haladó elsődleges idegrostkötegek közel futnak egymáshoz, vastagabbak és szinte párhuzamos sorokba rendeződnek. Egy másik jellegzetesség az, hogy az elsődleges rostkötegekböl kilépő másodlagos kötegek egy része szinte collateralisként követi az elsődleges kötegeket s vagy visszalép azokba, vagy egy szomszédos elsődleges idegrostnyalábba tér be. Közben a másodlagos idegrostkötegek finom idegrostokat adnak le egymás felé. — Az idegrostkötegek ilyen elrendezése folytán az Esox lucius intermuscularis fonadékának a hálószemei, a bélcsatorna hossztengelye irányában megnyúltak. Vagyis bizonyos szabályosságot mutatnak. A plexus területén feltűnően vastag, 35—40 mikron átmérőjű véredények tűnnek fel. Ez arra enged következtetni, hogy a plexust magába foglaló kötőszövet nagyobb teret foglal el a két izomréteg között, mint .más halaknál. — A csuka intermuscularis ideghálózatára szintén jellemzőek az „óriás sejtek" nyúlványaiból képződő, igen vastag, hullámos lefutású rostok, amelyek sok esetben kiválnak az elsődleges kötegekből s két-három kötegen merőlegesen átívelve egy másik elsődleges kötegben haladnak tovább. A csuka bélcsatornájának az intermuscularis plexusában elég sok az idegsejt. A sejtek dúcokat nem alkotnak, de azt megállapíthatjuk, hogy mindig ott csoportosulnak leginkább, ahol az idegrosthálózat sűrűbb. Számos olyan idegsejt is van, amely a legvastagabb elsődleges idegrostkötegekbe van beágyazódva. C y p r i n u s carp i o. A Cyprinus carpio intermuscularis idegfonadéka laza, finom szerkezetű. Ez abból adódik, hogy a hosszanti izomréteggel azonos irányban haladó fő idegrostkötegek aránylag vékonyak. Csupán 5—6 idegrost fut bennük. Továbbá az idegfonadékban nem lehet elkülöníteni másod-, illetve harmadrendű nyalábokat, mint ahogyan ezt a Belőne belőne, vagy az Esox lucius esetében tettük. A fő idegrostkötegeket leginkább magános idegrostok hálózata kapcsolja össze. Ezek a magános rostok az idegkötegekbe beágyazott, vagy az idegkötegek mentén fekvő sejteknek a nyúlványai. Egy további jel591