Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: Egyes csontoshalak bélcsatornájának intermuscularis és intramuscularis beidegződése

kötegekbe léphet, másik része keresztülhalad a körkörös izomrétegen és a mucosába tart. Dogiel, nemkülönben E. Müller (1924) annak a véleményének adott kifejezést, hogy az l-es típusú sejtek motoneuronok, míg a kisebb számban előforduló II-es típusú dúcsejtek érző funkciót töltenek be. A Dogiel I. és II. dúcsejttípusok morfológiai elkülönítése tekintetében már Dogiel is szem előtt tartotta a sejtek festődésének a mértékét. — Tapasztalata szerint az l-es típusú sejtek plasmája intenzívebben köti meg a methylénkéket, mint a Il-es típusú sejteké. — Van Esveld szerint a Dogiel I. sejtek ezüsttel rendkívül gyengén impregnálódnak. — Újabban többször olvasunk olyan véleményt (pl. Temesrékási 1955), hogy a Dogiel-féle sejttípusokat nemcsak a nyúlványok száma és lefutása alapján, hanem az ezüsttel szemben tanúsított affinitás szerint is el lehet különíteni. A Dogiel II sejt, az ezüsttel sokkal intenzívebben impregnálódik. Mindezek ellenére S t a m m e r A., M i nker E., Horváth I., Erdélyi L. (1958) felfogása látszik helyesnek, akik szerint az idegsejteken észlelhető impregnálódási különbözőségekből nem szabad messzire menő következtetést levonni a sejt működését illetően. A dúcsejtek Dogiel-féle felosztását ma is általánosan használják az irodalomban, habár kialakultak — megjegyezhetjük, hogy sok esetben megfelelő, nyomós indokok alapján — más vélemények is. Kuntz (1913, 1922) és Johnson (1925) mellett Stöhr jr. (1927) fejezi ki a leghatározottabban álláspontját. Ö a következőket írja: ,,Es unterliegt meiner Ansicht nach nicht dem mikroskopischen Präparat heraus eine Einteilung der Zellausläufer in Neuriten und Dendriten eine Unmöglichkeit darstellt," . .. ,,ich halte es für ein besonderes Charakteristikum aller sympatischen Ganglienzellen, dass sie einem Unterschied zwischen Dendriten und Neuriten niemals erkennen lassen." A bélcsatorna intramuralis fonadékainak, de általában a szervek beidegzésének a vizsgálatában lényeges haladást jelentett a L a wrentjew (1925) által bevezetett műtéti módszer. Ennek során az idegátmetszéseket, a határköteg átvágásokat, vagy a dúc kiirtásokat követő degenerációs és regenerációs folyamatokból, illetve más morfológiai elváltozásokból vonnak le következtetéseket az idegrostok lefutására, élettani szerepére, az idegrostok terminális végkészülékeire, az interneuronalis kapcsolatokra stb. — Persze a műtéti beavatkozások mindig megfelelő neurohystologiai módszerek útján értékelhetők és elsősorban a könnyen operálható és kezelhető, nemkülönben az operációt jól tűrő állatoknál végezhetők el. A halaknál ilyen operációs neurohystologiai vizsgálatokról még nem tudok. A bélcsatornával kapcsolatos újabb neurohystologiai vizsgálatok főképpen a simaizom beidegzésére, a vegetatív synapsisokra és az intramuralis dúcok afferens beidegzésére vonatkoznak. Langley-nek (1903) a véleménye alapján, a kutatóknak általában az volt az álláspontja, hogy a vegetatív dúcokban nincsenek receptorikus elemek. S. E. Michailow (1908, 1909, 1910) ugyan már 36* 579