Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Pócs Tamás: Gyűjtő- és kutatóúton a Vietnami Demokratikus Köztársaságban

csak gyalogösvény en volt egy hágón át megközelíthető a terület, megmenekült az utolsó évszázad mohó fakitermelésétől és ezért a Demokratikus Vietnam kormánya nemzeti parkká nyilvánította. Feltárása tudományos és technikai szempontból (útépítés) jelenleg folyik, és így alkalmam volt részt venni a terület tudományos feltárásában, mely munkát a Mezőgazdasági Kutatóintézet Erdészeti Növénytani Osztálya tartja kézben. A területen javaslatomra a szokásos florisztikai és faunisztikai gyűjtésen, valamint az epifita felvételezésen kívül egy napon át mikroklímaméréseket is végeztünk, négy állomáson, összesen 20 mérőhelyen. A terület a trópusi örökzöld és részben lombhullató, zárt esőerdők zónájába esik. A rendkívül karsztos térszín (legnagyobb magasság 634 m) növényföldrajzi szempontból fontos tényező. Egyrészt a ?zirtvonulatoktól körülvett kb. 200 m magasságban fekvő, víznyelőkkel, dolinákkal sűrűn tarkított, egyébként lefolyástalan karsztpolje teljesen védve van a száraz laoszi széltől és egész évben páradús lokálklímát biztosít a vegetációnak. Hátrányosan befolyásolja a vegetációt viszont az ebben a földrajzi és tengerszintfeletti magasságban itt teljesen szokatlan, a karsztjelenségekkel magyarázható éghajlati anomália, hogy a töbrök fenekén enyhe talajmenti fagyok is előfordulnak. A mélyen fekvő, lefolyástalan területek ezenkívül nagy esőzések idején 3—4 m magasságban megtelnek vízzel. Szerencse, hogy a víz a víznyelők segítségével gyorsan eltűnik, csak a faleveleken árulkodó lateri tes agyaglerakódások figyelmeztetnek erre az érdekes jelenségre. A változatos orográfia változatos vegetációnak ad otthont. A mély, időszakosan vízállásos területeket a Saraca dives tömeges előfordulásával jellemezhető erdőtársulás borítja. Jellemző a támasztógyökeres fák tömeges előfordulása. Gyakoriak benne a fafojtó Ficusok léggyökereitől behálózott, majd megölt faóriások. A magas koronaszintben Pterospermum lancaefolium (Sterculiaceae), Cryptocarya, Castanopsis fajok, Canarium album, Dracontomelon duperrianum, Albizzia (Mimosaceae, Helicia (Proteaceae) faóriások uralkodnak. A talajvíztől nem befolyásolt kisebb dombokon vannak a legszebb erdőségek Parashorea stellata (Dipterocarpaceae), Pometia pinnata és Termin alia myriocarpa (Combretaceae) koronaszinttel, 4—6 m törzsátmérőjű óriásfákkal. A sziklás területeken a korábban megismert Taxotrophis és Dracaena erdők uralkodnak. Minden erdőtípusban gyakoriak az alacsonynövésű pálmafélék: Arenga pinnata, Rhapis laosensis, Caryota monostachya, Didymosperma tonkinense, de előfordul a sudár fává növő Caryota bacsonensis is. Az igen tagolt sziklás terep érdekes reliktumnövényeknek ad otthont. Egy helyen alkot erdőt csupán, 450 m magas sziklás dolomithegyélen a Podocarpus fleuryi, északnyugati lejtőn. A terület egy pontján él a legközelebb csak a Himaláján előforduló Paris polyphylla is! (Thai van Trüng adata.) A területen végzett munkánkat a mikroklímalelőhelyek cönológiai felvételezése és 3 km

2 terület 1:25 000 léptékű vegetációtérképezése egészítette ki. 16 napos itt-tartózkodásunk alatt 5 napig a krakkói Kornas professzor és a szintén lengyel Przybinski dendrológus is meglátogatta a Nemzeti Parkot, Düöng hüu Thöi profeszszor és Vo van Chi tanszékvezető társaságában. 36* 563