Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Valláslélektan, valláskritika, ateista nevelés
tanulókat, és tapintatos, szívós, szocialista nevelőmunkával segítsék elő tanulóik materialista, ateista fejlődését. Mindezeket a problémákat természetesen fejlődésben kell néznünk. Tagadhatatlan, hogy a meglevő fogyatékosságok ellenére hatalmas lépéseket tettünk a felszabadulás óta, de különösen a fordulat éve óta a materialista nevelés, ateista nevelés területén. Végül tanulságos lesz ideiktatnunk egy újabb szovjet tapasztalatot. J. J. OGRÜZKO leningrádi adatai szerint (Szovj. Ped. 1963. 4. sz.) az ottani iskolai tanulók mintegy 1/4-ed része áll bizonyos mértékig vallásos befolyás alatt. Az ateista nevelés hatékonyságának emelésére változatos módszereket (pl. filmek, ateista klubok, szakkörök stb.) vezetnek be. Egyik ateista összejövetelen a VII. osztályos tanulók ilyenféle kérdéseket tettek fel: ,,Miért változik a húsvét időpontja évenként? Miért festik a tojásokat húsvétkor? Milyen ember volt Krisztus? Miért kezdődik az időszámítás Krisztus születésével? Miért vannak külországokban más vallások? Miért ilyen formájú a kereszt? Miért vannak hívők, ha mindenki megértheti, hogy isten nincs? Miért vannak még papi szemináriumok? Hogy bizonyítsam be a nagypapának, hogy isten nincs?" A szovjet cikkíró megjegyzi, hogv a tanulók effajta 23 kérdéséből a nevelők 17-re nem tudtak válaszolni! Ez a tény is felhívja a figyelmet, hogy a nevelőképzésben elmélyültebben kellene foglalkozni a vallással, annak társadalmi-történelmi szerepével, a vallások dogmáival és ezeknek bírálatával is. Az érvelés meggyőző. A mi viszonyainkat tekintetbe véve még annyit tehetünk az eddigiekhez hozzá, hogy nálunk még nagyobb a vallásos befolyás, mint a Szovjetunióban, ezért még alaposabban, nagyobb intenzitással kell valláskritikával foglalkoznunk. A valláslélektannal, az ateista nevelés lélektanával való foglalkozás pedig azért lényeges a pedagógus számára, hogy helyesen megértse a vallásos magatartás általános motívumait és egyéni forrásait. Csak ezeknek helyes ismeretében érhetjük el, hogy ateista nevelésünk szólamok helyett, puszta értelmi magyarázatok, prédikációk helyett, vagy felszínes adminisztratív rendszabályok helyett mélyreható, tartós eredményt ér el. TÁJÉKOZTATÓ IRODALOM AHMÉROV, Z. SZ.: A vallásos előítéletek elleni harc az I—IV. o. óránkív. munkájában. — Nacs. Skola, 1960. 12. sz. ALLPORT. G. G.: The individ. ana his Religion. London, 1951. Archiv für Religionspsychologie, VII. köt. München, 1962. Szerk.: W. KEILBACH. „A tanulók tudományos ateista neveléséről." Praha, Áll. Pedagógiai Kiadó. 1959. BEHÁR Zs.: Ateista nevelés iskoláinkban. Nar. Proszv. 1955. 12. sz. BERENCZ János: „Valláspszichológia és valláskritika." Világosság, 1963. 7—8. sz. BOLOTYNIKOV, A. M.: „A tanulók ateista nevelése a természetrajzi foglalkozásokon. Nacs. Skola, 1962. 2. sz. G. G. BÜKOVA: A serdülőkori vallásosság okai. Szovj. Pedagógika, 1963. 8. sz. EDWARD CONZE: „Der Buddhismus." 3. Auflage. W. Kohlhammer Verl. Stuttgart, 1962. C H. DAWSON: Religion and culture. Meridian books. New York, 1958. 04