Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémia fejlődésének tényezői

megy végibe, ismételten ki kell emelnünk, hogy ennek a kérdésnek tárgyalása közben a társadalmi szükségletek körét a legegyszerűbb önfenntartási szükségleteken kívül szélesebben kell meghúznunk, s bár minden esetben a szükségletek egész sorának komplexével állunk szemben, ezek közül rendszerint kiemelhetünk egyet, amely viszonylag uralkodó, s amely a többinek irányítója, kiváltója. A kémia fejlődésének mechanizmusa A kémia fejlődésében közrejátszó tényezők tisztázása után vessünk egy pillantást a kémia fejlődésének mechanizmusára is, vagyis arra a folyamatra, ahogy ezek a tényezők hatásukat kifejtik. Természetesen nem lehet általános sémát alkotni erre vonatkozóan, hiszen a különböző társadalmi szükségletek igen különböző kombinációban fejtik ki a hatásukat. A legjellemzőbb azonban az, hogyan kapcsolódik az elmélet ós a gyakorlat, vagyis hogyan működik a tudományt előrehajtó belső indíték, s miképpen kapja az irányítást a társadalmi szükségletektől, a gyakorlattól. Igaza van alapjában véve Zsavoronkovnak, amikor azt mondja, hogy „a tudományt a gyakorlat követelményei hozzák létre, és az állandóan szoros kölcsönhatásban áll a gyakorlattal [21], azonban gyakran találunk olyan eseteket, amelyek kivételként mutatkoznak. A kémiában igen gyakori, ugyanúgy, mint más természettudományokban (különösen pedig a matematikában), hogy a tudományos felfedezések messze megelőzik a gyakorlati követelményeket. Kitaibel Pál felfedezte a klórmeszet, amikor még nem is sejtette, hogy ennek gyakorlati haszna lesz. A szerves kémiában a XX. század első évtizedeiben óriási tömegben állították elő a szerves vegyületeket anélkül, hogy ebben a tevékenységben a közvetlen gyakorlati szükségszerűséget érezték volna. A tudományok ilyen, a gyakorlattól elszakadt, azt sokszor megelőző fejlődésének mechanikáját Kolman abban látja, „hogy a gyakorlati követelmények kielégítésére megoldásul kapott elméleti tételek lehetővé teszik, hogy kizárólag elméleti úton indukcióval, szintézissel új ismeretekhez jussunk" (14.). A kémiában ennél többet is mondhatunk, hiszen az önálló fejlődés időszaka alatt nemcsak spekulációval érhető el új eredmény, hanem a kísérletes tudomány fejlődése is elszakadhat a szükségletek diktálta követelményektől. Tény, azonban az, hogy a tudomány, ha egy ideig „szabadon", a gyakorlattól magát függetlenítve halad, bizonyos idő múltán a gyakorlathoz fordul, hogy eredményeit alkalmazza, s ennek sikere dönti el, hogy szükség van-e arra, hogy a tudománynak az az „önálló" útja továbbfejlődjön, mert ha nem, gyorsan bekövetkezik annak elsorvadása. A szerves vegyületek szintézisének említett, viszonylagos öncélúsága megszűnt mihelyt azokat gyakorlati célokra igyekeztek alkalmazni. Ha valamelyik vegyület például orvosi célokra megfelelt, az érdeklődés rögtön a rokon vegyületek előállításának irányába 521