Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémia fejlődésének tényezői

álláspontot foglalnak is el a természetkutatók, mégis a filozófia uralkodik felettük" (Dialektika a természettudományban 220. o.), azonban a természettudományban a tudományos eredmény igazságát végső fokon nem a kutató ideológiai 'beállítottsága dönti el, 'hanem az, hogy milyen mértékben tükrözi a tudományos megfigyelés az objektív igazságot, az anyagot. Az eszmék szerepének túlzott kiemelése, már az elmondottak alapján látható, helytelen következtetésekre vezet. Mindazok a próbálkozások, amelyek a tudomány történetét így kísérelték meg megrajzolni, hibásaknak, vagy legalábbis hiányosaknak bizonyultak. Az utóbbi időben nyugaton gyakran jelentek meg olyan összefoglaló tudománytörténetek, amelyek az eszmék fejlődése, a különböző tudományok összefüggése szem előtt tartásával tárgyalták a természettudományok fejlődését. Azok a kritikák azonban, amelyek ezeket a munkákat nyugaton is érik, mutatják, hogy általánossá kezd válni az a nézet, amely nem hajlandó a tudományok fejlődését kiváltó okok között a belső, logikai okot egyedülinek és mindenek felett álló elsődlegesnek elfogadni. A társadalom életétől, a termeléstől a természettudomány ilyen vonatkozásban is elválaszthatatlannak mutatkozik. i 4. A termelés technikájának befolyása A burzsoá teoretikusok egy része, miként I. Aluas is rámutat, eltúlozzák és egyenesen abszolutizálják a technika szerepét a történelem alakulásában. Ugyanakkor viszont nem lehet nem látnunk a technika és a kémia fejlődésének szoros kapcsolatát. Ha csak azt figyeljük meg, hogyan fejlődött ki a kémiai analitika a kapitalista termelésre való áttérés nagyobb nyersanyagszükségletének következtében, s hogyan finomodtak annak módszerei párhuzamosan a szükségletekkel, máris igazat kell adnunk Engelsnek, amikor azt mondja: „Ha a társadalomnak valamilyen technikai szükséglete van, úgy jobban fejleszti a tudományt, mint száz egyetem" [4]. Azt figyelhetjük azonban meg, hogy akik Engels mondását egyoldalúan értelmezik, éppúgy a technicista felfogáshoz jutnak el, mint a burzsoá gondolkodók. Nem egy marxista filozófus tartja úgy, hogy a természettudományok csakis a termeléshez kapcsolódnak, másfajta kapcsolatait tagadják, azokat is, amelyek arra utalnának, hogy a természettudományok bizonyos vonatkozásban az alap felépítményévé tennék. A technicista felfogásnak a kémián belül megtalálhatjuk egy speciális megjelenési formáját, amely azt tanítja, hogy a kémia háborúk, vagy legalábbis a fegyverkezés szülötte. A militarista Horthy-korszakban előszeretettel hivatkoztak arra, hogy a szervetlen nagyipar két legfontosabb ágát, a kénsavgyártást és a légsalétromgyártást a röbbanóanyagipari szükséglet teremtette meg, s még az atomenergia felfedezéséhez is az atomfegyverek megalkotása adta az ösztönzést. A hadi viszonyok tették kényszerű követelménnyé a répacukorgyártás technológiájának kidolgozását, s a szintetikus szinezékipar, valamint a mű518