Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Mátrai Tibor—M. Koczkás Edit: A Wiener-féle interferenciatérbe helyezett elnyelőréteg hatása az egyik kilépő fénynyaláb intenzitáseloszlására

nek megfelelő első maximum valóban kb. a 9-ik gyűrűnél várható, míg a második a 18-iknál, amint az a regisztrátumon is észlelhető. Már a regisztrátumról is észrevehetjük, hogy kb. a 18-ik gyűrűnél mutatkozó második erősség-maximum egyáltalán nem erősebb az elsőnél, tehát a 2. § i) alapján várható effektus egyáltalában nem jelentkezik. A regisztrátumon különben jól észlelhető a 2. § i) első bekezdése alapján várt optikai háttér-ingadozás is. Megjegyezzük, hogy felvettünk olyan interferogrammot is, amelynél az f fotoréteg elé fotografikus objektívet állítottunk, úgy, hogy ez a fotorétegre a T síktükörnek éppen az éles képét vetítette. Ez a kísérlet voltaképpen az y = d = 0 esetet valósította meg, amelynél pedig a (2,16) értelmében a reflexió okozta kontrasztossági anomáliának véges gyűrűsorszámnál nem szabad jelentkeznie. Ily felvétel regisztrátumán a gyűrűk kontrasztosságában szakaszosság valóban nem észlelhető. Még szabatosabban jutunk el a fenti (dőlt betűvel szedett) kísérleti eredményre, ha interferogramm-negatívjainkon a nagytengelyek mentén feketedésmérő mikrofotométerrel kifotometráljuk a különböző m sorszámú interferencia-ellipszisek t

m minimális áteresztőképességű helyeit, leolvasva egyben az m és az m + 1-ik gyűrű közötti T

m, n

i+i transzmisszió-maximumokat (optikai háttér) is (lásd a 2. táblázatot). A leolvasott adatokból minden egyes m gyűrűre kiszámíthatjuk a kontrasztosságot mérő V

m mennyiséget, amelyet a Vm — T

m t

m egyenlettel értelmezhetünk, ahol T

m = (T

m_i, m + T.

m, m+

1)/2, tehát annak az egymás után következő T-maximumnak középértéke, amely a t

m minimumot veszi közre. Az így számított V.

m m = 0, 1, 2, . . . gyűrű kontrasztosságot az m gyűrűszám függvényében egy diagramon ábrázolhatjuk (lásd a 11. ábrát). Ezen még jobban látható, hogy kb. a 18-ik gyűrűnél észlelhető második kontrasztossági maximum (Vis = 27,0%) egyáltalában nem nagyobb, mint az első (Vg = 33,8%) és harmadik (V

26 = 24,5%) középértéke (29,2%), holott a 2. § i) alapján cca 14 8%-kai nagyobb értéket várnánk, vagyis 30-szor nagyobbat, mint amekkora hibát a mikrofotométer segítségével kiértékelt fotoréteggel együttesen maximálisan elkövethetünk [8]. A többi (más y-hoz tartozó) interferogrammunk is pontosan ezt az eredményt szolgáltatta, úgyszáno tén a 1 = 4358 A (kék) higanyvonal fényével készült felvételek is. Összefoglalássul megállapíthatjuk tehát, hogy a Wiener-féle inter488