Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A természeti földrajzi környezet és a társadalom

nyokat lelhet pótolni. Mégis számolni kell vele. A KGST országok: „A szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelved" című jelentésében (1962. június) a nemzetközi munkamegosztás földrajzi alapjaira, adottságaira utaló határozatokat olvashatunk [17]. A határozat a 3. a) pont alatt megállapítja, hogy „A szocialista nemzetközi munkamegosztás .. . növekvő szerepet fog játszani a szocialista országok energiaszükségletének kielégítésében. Ez megköveteli . . . hogy az energiaigényes iparágakat elsősorban az olcsó energiaforrások közelében fejlesszük, ezzel csökkentsük az energiaveszteséget, és villamos táwezeték-építést takarítsunk meg." Ezzel a meggondolással építjük cementgyárainkat és alumíniumkohóinkat a szénbányák és hőerőművek közelébe, ahol lehetőleg a nyersanyag is könnyen hozzáférhető. Az energiaigényesség némely esetben még a nyersanyagnál is vonzóbb hatású. Ennek alapján fejlődött a vízienergiában gazdag Kanada alumíniumkohászata — import ércekből —, s ugyanígy kerül a magyar timföld egy része feldolgozás végett a Szovjetunióba, a szovjet—magyar timföld—alumínáumegyezmény keretében. b) pont alatt: ,,A kohászatban ... a munkamegosztást az teszi szükségessé, hogy ezt az iparágat valamennyi országban fejleszteni kell, de annak figyelembevételével, hogy van-e az illető országnak elegendő nyersanyaga, technológiai fűtőanyaga és energiaforrása, illetve mennyire célszerű behozni a nyersanyagot más országokból. A teljes ciklusú kohászatot elsősorban azokban az országokban célszerű fejlesztem, amelyek teljesen, vagy nagymértékben el vannak látva érccel és technológiai fűtőanyaggal, vagy ezek közül legalább az egyik fő nyersanyagfajtával." A fejlesztés és a teljes ciklusú fejlesztés fokozati különbsége jelenti itt a természeti viszonyokkal való kapcsolatot, azt, hogy teljesen, vagy csak részben támaszkodik a termelés a helyi ásványi kincsekre. Ez a viszony természetesen időbeli változásnak van kitéve, amint azt a Borsodi Iparvidéknél láttuk. Az iparvidék messze túlnőtte helyi természeti bázisát, most már a társadalmi hatóerők folytán és nemzetközi alapon messze fekvő természeti bázisokra támaszkodik. A KGST országok között a kohászat teljes ciklusának nagyméretű fejlesztésére a Szovjetunió alkalmas. Bőven rendelkezésre áll itt a szükséges nyersanyag és energia. Másodsorban alkalmas csak erre a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia. A három országot az energia bősége jellemzi. A hiányzó vasércet a szocialista gazdasági integrációból származó kölcsönös segítség (KGST), azaz: a társadalmi-politikai hatóképesség biztosítja. Harmadsorban kerülhet szóba Magyarország és a többi tagállam, ahol a vas- és acélipar mindkét természeti tényezőjét — legnagyobb részben — kölcsönös segítség útján szerzik meg. E lehetőségek azonban nem korlátlanok. Azon a fokon túl tehát, ahol már gazdaságosan nem erőszakolható egy iparág további fejlesztése, készáruk importálásával, vagy az ipar ágazati profiljának ésszerű átalakításával kell helyettesíteni. Erről szól a határozat d) pontja: „Azokban az országokban, amelyekben nem áll rendelkezésre elégséges kohászati bázis, célszerű 460