Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

— „mint részint királyi, részint kamarai adományozásból, részint más jog címből birtakat" —, szabadon adták, vették és cserélték. Ezek a fassionalis levelek tagadhatatlanul igazolják a városfalon kívül levő majoroknak, szántóföldeknek, szőlőknek az egri lakosok által gyakorolt szabad adás-vevés melletti állandó birtoklását. Azt pedig maguk a földesurak sem tudták bizonyítani, hogy a házak utáni járandóságok birtokosai a jelzett években a szerződésben kikötött úrbéren, kilenceden és tizeden felül még valamit fizettek, vagy szolgáltak volna azon földek után. Az 1727—37-es években a hóstyákra kivetett taksák kulcsát tartalmazó kivonatok nem azt tanúsítják, mintha az említett földek után a jelzett években a Fenesy-féle szerződés bérén felül valamit fizettek volna az egriek, hanem inkább ellenkezőleg azt, hogy csak akkor vette kezdetét a hóstyáknak a szerződésben kikötött 800 magyar forintnyi cenzuson felül külön taksákkal való megterhelése. Gróf Erdődy Gábor egri püspök még az 1728. és 1731. években is elismerte, hogy az Eger melletti — akár püspöki, akár a káptalani hegyeken levő — szőlőket állandóan egri szőlőknek tartják. A felsorolt puszták a belvárossal egy testet képeztek és nem lehettek eleinte a püspökség vagy káptalan kuriális prédiumai. Ez abból is kitűnik, hogy Eger városának 1725-től először 9V

2, később pedig egészen 1812-ig 13 külön palatinalis portája szolgált a közadó, alapjául. Ez az adókapuszám pedig semmiképpen sem kerülhetett ki a csupán 191 holdat kitevő belvárosból, csak úgy, ha a városfalon kívül elterülő többi jószágait is hozzávesszük. Ki is hihetné azt, hogyha Eger városának — az uradalmak állítása szerint — semmi határa nem lett volna, miként vethettek volna rá a felsőbb hatóságok a 191 hold területű belváros után 13 portaszámot, amikor a 11 mérföldet kitevő Torna vármegyének is csak I3V2 portája volt összesen! A püspökség és a káptalan az 1695-ben kötött Fenesy-féle egyezség értelmében nemcsak a fallal körülvett belvárost, hanem a hóstyákat és a később kuriálisoknak minősített pusztákat is évi 800 magyar forint szerződési bér (census), továbbá kilenced és tized mellett átadták a városnak. Eger város adófizető polgárai a Fenesy-féle szerződésben kikötött évi 800 magyar forintnál még 1725-ben sem fizettek többet az uradalomnak. Erdődy püspök 1725-ben a nádorhoz intézett iratában említi is: „...miként Eger Várossá az uri censust 800 forintba fizetni köteles, mit azonban nevelni bármennyire szaporodnék is népessége, a kötés értelme szerint nem lehet" [148], Az 1724. évi Károlyiféle összeírás pedig arról tanúskodik, hogy az összeírt Rácz-, Hatvaniés Maklári-hóstyák a belvárossal egy testet alkottak és elkülönítetlenül a város haszonvételi (censualisticus) birtokában voltak. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy az 1695. évi Fenesyféle egyezséget nem csupán a fallal körülvett városra nézve kötötték, hanem kiterjedt annak hatálya az Álmagyar, Tihamér, Kocs, Czigléd és Szőllőske nevű — később uradalmi — pusztákra és a Hajdú-hegyre is, kivéve azokat a részeket, amelyeket az uradalmak a szerződésben mint kuriális jószágokat fenntartottak maguknak [149]. Azt hisszük, hogy a fentiek alapján nyugodtan kétségbe von372