Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

szabad királyi városként szerepelt annak ellenére, hogy az udvar maga sem úgy értelmezte a királyi városságot, hogy Pécs közjogilag is szabad királyi várossá alakulva az országrendek sorába emelkedjék. ,,A város nem lett nemesi közösséggé, s olyan mérvű önkormányzata sem volt, mint amilyen a szabad királyi városainkat megillette. A kamarai tisztviselők azonban sohasem keltek olyan hevesen a jurisdictio egyes elemeinek a kisajátítása ellen, mint ahogy ez egyéb világi és egyházi földesuraságoknál szokásos volt.. . Közigazgatásának nagymérvű önállósága, a jobbágyi kötelezettségek félvállról vevése és az egy összegben megállapított évi cenzus voltak a szabadságnak azon elemei, melyeket a város a püspök-földesuraság idejében állandóan visszakívánt" [82]. A Kassán élő Fenesy György egri püspök és a Jászon élő káptalan azonban csakhamar hozzákezdett az egri püspöki vagyonra vonatkozó igényeinek érvényesítéséhez és sikerült is kivívniok, hogy városunk, Eger, rövid ideig tartó szabadságát a jobbágy terhek kényszerű vállalásával cserélje fel. A királyi elhatározás kihirdetésénél jelen levő Miklósfi Péter egri őrkanonok, Pászthy Mihály szihalmi plébános és Déme István Borsod megyei esküdt előtt Fenesy György egri püspök, a káptalan és a papság nevében ünnepélyesen ellentmondott és tiltakozott, hogy Fi scher Mihály szepesi kamarai adminisztrátor Eg er püspöki város főbb lakói előtt a király parancsára Eger városát szabad és királyi városnak nyilvánította [83], Mivel az egész rangemelés a magyar közjog által soha legálisnak el nem ismert hatóságok, idegen kormányszékek és tényezők közreműködésével született meg, úgy ennek érvényessége a magyar közjog szempontjából is támadható volt. A királyi resolutióval tényleg (de facto) szabad és királyi várossá lett Eger közjogilag csak úgy vihette volna nyugvópontra e puszta tényt, ha sikerült volna neki a szabályszerű szabad és királyi városi privilégiumot is a magyar királytól megszerezni. De ez nem történhetett meg a püspök és káptalan ellentmondása és tiltakozása folytán. Mivel Eger rangemeléséről nem kapott szabályszerű privilégiumot, így tehát a tény sohasem erősödött joggá, s Eger szabad királyi városi rangra emelése soha befejezetté nem lett. A város szabad és királyi mivolta a levegőben lógott. Amint a földesúrnak sikerült kimutatnia, hogy ő a város ura, a szabad és királyi városi rangemelés felett megkondult a vészharang. Eger városa — az elnyerendő királyi privilégium reményében — 1688 szeptembere után élni kezdett a szabad és királyi városi címmel, sőt királyi városnak tekintették azok a kormányszékek is, amelyeknek a rangemelésben részük volt. E szabálytalanul elért rang élvezésében a várost hamarosan megzavarta a vármegye. A megyei hatóság ugyanis a hadbiztosság által az egész vármegyére kirótt 15 430 forintból Egerre 600 forintot vetett ki. Weniger Orbán és az egri esküdtek a település folyamán kilátásba helyezett privilégiumukra támaszkodva 1689. március 10-én nyomban levelet írtak Fischer Mihály kamarai adminisztrátorhoz és tiltakoztak a városra kirótt adó megfizetése ellen [84]. Majd 1689. augusztus 12-én újabb felterjesztést intéztek Fischerhez, ,,hogy 357