Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

minisztrátor és Domonkos Jakab harmincados. A város és a várhoz tartozó birtokok ugyanis mint a bécsi udvar új-szerzeményei (neoaquisticum) kincstári, kamarai kezelésibe kerültek. A nagyhatalmú és befolyásos kamarai adminisztrátor főgondja az volt, hogy az akkor még majdnem néptelen Egerbe kellő számú lakosságot, azaz adóalanyt telepítsen. A helység ugyanis az elszállásolt katonaságot és az itt maradt török-,,rác" lakosságot leszámítva, jóformán üres volt, s a falvak is körülötte öt mérföldnyi távolságban pusztán és elhagyottan állottak [65]. Heves megye jobbágylakossága az Eger vára visszavételéért folytatott hosszú harcok idején részben kiürítés következtében, részben a császári katonaság zsarolásai elől az erdőkbe, nádasokba, a védettebb Gyöngyösre és a Nyírségbe menekült [66]. A vár feladásának harmadik pontjában — mint láttuk — kikötötték, hogy akik a törökök közül a vár feladása után itt akarnának maradni, házaik és javaik birtokában megmaradhatnak. Ilyen visszamaradt és megkeresztelkedett (neo-christianus) török család volt mintegy 50, kb. 300-as lélekszámmal. Caraffa ajánlására a már említett Olaj-bég szolgálatai jutalmául magyar nemességet kapott. Lipót király 1693-ban a hűtlenség miatt elítélt Vay Ábrahám borsodi birtokait is neki adományozta. A „pribék" aztán megkeresztelkedett, s a nevét Bátori Lászlóra változtatta [67], Mindnyájan megkeresztelkedtek ugyan, de többen megtartották a régi nevüket is. Ezért vannak még ma is ilyen török nevű családok, mint Ali, Bajzát, Basa, Bége, Csausz, Hamza, Kara stb., amiről a plébánia anyakönyvei világosan tanúskodnak. A mai egri barokk templomok helyén egykor mohamedán templomok álltak. Bár a város fürdőkultúrája évszázados múltra tekint vissza, az első igényes fürdőépületeket a törökök építették. Katona István (1732—1811), a jeles történetíró, aki néhány évtizeddel a hódoltság után diákoskodott Egerben, a következőképpen emlékezik vissza tanulóéveire: „Én mint gyermek sok török maradványt láttam Egerben, mivel szállásom is török házban volt és az iskola is, amelybe jártam, török kápolnában vagy mecsetben volt." De a mohamedán hívektől elhagyott, üres „moscheák és mecsetek", továbbá a középületek egytől egyig eltűntek a föld színéről [68]. Már a tömeges beköltözés előtt (1690) is laktak Egerben szerbek („rácok"), sőt egyházi életük is volt. A macedóniai görögök („makedovlachok") főleg a karlócai béke (1699) után özönlötték el hazánkat, s jutott belőlük Egernek is. Amíg a török hódoltság korában Egerben a kereskedelem főleg a szerbek kezében volt, a karlócai béke után veszedelmes versenytársakat kaptak a görögökben [69], A törökdúlás után elnéptelenedett Egernek új telepesekre volt szüksége. Fischer Mihály kamarai adminisztrátor ezért már 1687. december 20-án levelet intézett Heves megye Losoncon ülésező rendeihez, hogy aki Eger városában kíván megtelepedni és házat szerezni, az jelentkezzék az egri harmincadosnál [70]. A települési feltételek között szerepelt öt évi mentesség minden teher alól. Az első betelepülők közé azok tartoztak, akik az ostromló haddal jelentek meg; elnyomorodott, megsebesült vagy nyugalmazott haditisztek, élelmezők 22* 353