Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

voltak, mint a nagyobb várak polgárai, katonái s jobbágyai (cives, milites ac jobbagiones reliquorum Regni castrorum). Miután Eger az 1550-es években fontos véghely lett, a végbelieknek kijáró kiváltságokra (exemptiókra) tették szert a lakosok (militaris ac noibilitaris incolarum status). A püspök-földesúr távol élt, s a lakosok bizonyos katona-szabadságinak örvendhettek [45]. A kamarai adminisztráció, még inkább a török hódoltság korában meglazultak a földesúri kapcsolatok az egriekkel. Az egri Szabad-hely utca lakóinak kiváltságairól, előjogairól és a kiváltságokat ért sérelmekről szóló memorialisa (1560—70 körül) előadja, hogy a nevezett lakosok régi szabadságuknál fogva nem tartoznak a várhoz semmiféle cenzussal, taksával vagy szolgálattal, kivéve a levélhordást és a gabonarostálást, hiszen a töröktől szorongatva alig tudnak lélegzeni is [46]. Az Eger-környéki települések (Felnémet, Szőllőske, Czigléd, Tihamér, Álmagyar) a török időkig külön falvakként (pro locis ab Agria distinctis) szerepelnek az összeírásokban (distincta corpora). Az egriek közül többeknek volt azok határában szőleje vagy szántóföldje és mindaddig, amíg a török el nem foglalta Egert, mindig urbárium szerint és elkülönítve igazgatták a községeket [47]. De aztán a várba helyezett kamarai prefektusok nem sokat törődtek azzal, hogy egyben vagy külön adóznak-e a fenti helységek Egerrel. A kamarai adminisztráció (1548—1596), majd pedig a török idők (1596—1687) alatt azonban ezek a községek elpusztultak, s mint pusztákat — prédiumokat — az egriek vették használatukba és határukat Egerhez kezdték számítani [48]. Az egri várat tápláló és fenntartó terület elpusztulása és elvesztése után következett be a végső csapás, a vár ostroma 15964>an. Az ostromot maga a szultán, III. Mehmed irányította. A félelmetes vár, amelybe annyi pénzt és jobbágymunkát fektettek, ebek harmincadjára került; a kódorgó császári zsoldosok nem akarták „barmok módjára fejüket a faltörmelék között az ellenségtől lenyakaztatni", és alkudozásokba kezdték az ellenséggel. Eger városa 1596. október 12-én megadta magát. A szultán szabad elvonulást ígért, a janicsárság azonban megrohanta a lefegyverzett zsoldosokat és egy szálig kardélre hányta őket. A török táborban tartózkodó angol követ Egerben mindenütt csak kormos romökat, s föld színéig lerombolt épületeket talált [49]. (2. ábra.) Eger 91 esztendeig maradt török uralom alatt. A püspökség Kassára, a káptalan pedig Jászóra menekült [50]. A püspökség és káptalan elvesztette itteni javait, az egri polgárok pedig előbbi kiváltságaikat, s velük együtt — mint később szomorúan állapították meg — okleveleiket is [51]. A törökök, midőn a várat és a várost elfoglalták, teljesen a maguk javára foglaltak itt le minden házat, s a külső területből is annyit, amennyit a vár védelme alatt meg tudtak tartani és művelni. A város bel- és kültelkei 1596 után kincstári tulajdonná váltak, és részint pénzért eladták iparosoknak, kereskedőknek, részint az érdemes török katonák között hűbérbirtök gyanánt felosztották. Eger török lakosságát egyrészt katonák tették ki, akik a várban laktak s a várőrséget (praesidium) képezték, másrészt olyan városi lakosok (oppi348