Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János
úton, negyven szökéssel a keresztúri országúton csattogott Esze Tamás lova." (122. old.) Komáromi ugyanazzal az epikus lendülettel írja le Esze Tamás menekülését, mint a megindulását. Az író érzékelteti és szinte szuggerálja, hogy a csatavesztés ellenére Esze Tamás nem jelentéktelen figura, hanem továbbra is nagy eposzi hős marad. Esze Tamás vitézei elgyötörten, megkínzottan menekültek a szalánci erdők felé. Egymás után esnek el a kuruc kézen levő várak is. A magyar urak is fegyverkezni kezdtek Kassától Munkácsig. Esze Tamást szörnyű düh emészti. „Rettentő harag emészti bensőmet, s jaj lesz a németnek, jaj lesz az uraknak, jaj lesz mindenkinek, ha mégegyszer megindulok ellenük" (143. old.), s Esze Tamás iszonyatos torka átdörgött a völgyön. A VI. és VII. ének Esze Tamás utolsó nagy csatáját készíti elő. Az író egy másik enumerációra is kényszerül, a kurucok ellen készülődő urak seregszemléjére. A „nagyerejű és kegyetlen" Esze Tamás talpasai és a labancok megindulnak egymás ellen a VIII. énekben. „ .. . a Helmec patak és Ronyva vize partjain fojtogatták egymást urak és parasztok, s magyarok haldokoltak mind a két parton". (193. old.) Bár Esze Tamás most is tűzvészszerű pusztítást vitt végbe az ellenség sorai között, és kurucai is derekasan harcoltak, mégis a roppant túlerő menekülésre kényszerítette őket. „Nagyerdei kanászok, tátrai tótok, 'beregi talpasok és ugocsai rusnyákok széledezni kezdtek ekkor, de még messziről is vissza-vissza nézegettek, s úgy búcsúztak nehéz szívvel a „kegyetlen és nagyhírű ezredestől". (200. old.) A mesés elem sem hiányozhat az eposzi szerkezetű regényből. Híre ter jedt, hogy estetájban titokzatos kékes lángok gyúlnak ki a kurucok zászlai n, úgy vélték, hogy a Szűz Mária küldte ezt a túlvilági ibiztatást a földi ellenség ellen. De Esze Tamás érezte már, hogy végső csatáját elvesztette. Elhatározta, hogy Bécsbe megy, hogy Rákóczit megnyerje egy következő felkelés számára. Esze Tamás talpasainak szomorú végét látva, könnyeikre fakadt. ,, . . . olyan könnyek estek ki a szeméből, mint egy borsószem". (205. old.) A csatavesztett Esze Tamás biztató szót küldött kurucai felé: „...nemsokára üzenni fogok utánatok, fiaim..." (201. old.) „A komp nesztelenül úszott ezalatt a túlsó partnak." (204. old.) Az eposzi levegőjű regényt átszövi Thúróczy Miklós és Horváth Annus kedves, szerelmi története. Thúróczy Esze Tamás táborában harcol, s mikor a rettenetes öreg érzi a pusztuló véget, Thúróczyt Annuskával, a még egyetlen szabad úton elengedi. „Nekem is van szívem azért húgom, de ezt magamnak sem árulom el" — mondta Esze Tamás. A regény elemzi a vereség Okait is. A felkelés kezdetén a szegénylegények és az urak szánalmas helyzetükben szövetkeztek a közös ellenség, a német ellen. Esze Tamás kurucainak óriási csatasikerei megdöbbentették, majd megijesztették a magyar urakat. A mezítlábasok is egyre bizalmatlanabbak lettek a köztük levő urak iránt. A feszültség fokozatosan növékedett közöttük. Végül is az urak nyíltan a németek mellé álltak. A magukra hagyott talpasok nem bírnak a roppant túlerővel. Komáromi a kuruc hadakat hatalmas erőnek tünteti fel, ez is eposzi túlzás, valójában rosszul felfegyverzett, mezítlábas, elgyötört sereg volt, amelyet csak az olthatatlan hazaszeretet és a vad indulat heve 302