Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

Pistik a .betyár, Vajda György, s a többiek a társadalom különböző rétegeit képviselik a regényekben. Sajátságos, komáromis megoldás az, hogy a regényei végén az író gyakran összegyűjti a szereplőket, és mint egy nagyigényű zenei alkotás fináléjában, az összes felhangzott motívum egy harmonikus, szép akkordcsoportban búcsúzik a zenerajongóktól, úgy intenek „Vale"-t Komáromi összes szereplői, akik az író által nekik szánt kisebb vagy nagyobb feladatot elvégezték. Minden szereplő sorsa megnyugtatóan zárul le, és minden esemény a várakozásnak megfelelően fejeződik be, és ez az egyik oka, hogy olyan sok olvasója volt a tehetséges írónak. A másik ok meg az, hogy a hazai viszonyokkal szemben elnéző, nem bírál élesen, s ezért az akkori társadalom vezetői személyesen is fokozták írói hírnevét, hogy az élesebben látó, merészebben bíráló, haladóbb gondolkodású írók fölé egy mesterséges magaslatra helyezzék, mintegy jelezve, ilyen írókra van szükségük. Regényalakjai általában nem típusok, és az író nem támad egy-egy osztály vagy réteg ellen a tipizált alakokon keresztül. Alakjai nem képviselnek társadalmi osztályokat, élik a maguk egyszerű életét, s az olvasó is úgy érzi a regény végén, hogy elbúcsúzott egy-egy kedves ismerősétől. A hősök mögött nem lát társadalmi osztályokat, osztályharcot, csak egy epizódokkal tarkított megszokottabb életutat. Komáromi alakjai ennék ellenére hús-vér figurák, akik élnek, éreznek, gondolkodnak, de csak a magánéletben, a társadalmi harcoktól idegenkednek. Komáromi maga is ír a „Kiről mintáztam regényalakjaimat?" [38] (Komáromi János 25. éves írói jubileuma. Gyűjteményes kiadás) c. cikkében arról, hogy honnan vette néhány figuráját, és hogyan szerkesztette ismertebb műveit. Néhány szereplő mintaalakját nem fedheti fel — írja -— , mert még élnek, s esetleg megsértődnének. Az említett cikkben a következőket mondja az író: „az író úgy dolgozik rendszerint, hogy előbb az alakjait állítja fel, s akkor próbál valami mondanivalót bogozni köréjük. Egy alkalommal azonban fordítva dolgoztam, éspedig a „Zúg a fenyves" írása közben. Itt tudniillik készen kaptam a történetet, de nem ismertem a szereplőket, kivévén a főhőst: Nemes vitéz Soltész Miklóst, legközelebbi sógoromat". Egy balatoni fogadó teraszán mesélte el a sógor Komárominak Mayer Terivel való búskomor szerelmi történetét. Komáromi megjegyzi, a „Zúg a fenyves" főhősnője ma is él, Losonc egyik legszebb asszonya. Komáromi a „Reménytelen szerelem" c. művében az előbbihez hasonlóan jelöli meg a regényeinek alkotási folyamatát. „Addig, ha könyvet írtam, az volt a módszerem, hogy először regényeim alakjait válogattam ki, s ha készen voltam velük, némi laza mesét bogoztam köréjük. Ezúttal fordítva történt. Kész történetet kaptam a tavalyi esztendőben, amelyet átsimítva adtam közre aztán, de amelynek szereplőit nem ismertem". [39] (Reménytelen szerelem. 14. oldal.) Ez a két önvallomás kitűnően rávilágít arra, hogy Komáromi milyen módon alkotta regényeit. Az egyik módszer, hogy kiválogatja kedvenc figuráit és egy történet keretében viszi végig őket az írónak tetsző úton, a másik az, hogy kész történetet kap, ismeretlen szereplőkkel, s ezt kissé átcsiszolja. A kedvenc szereplőit legtöbbször élő figurákról mintázza. A „Kiről mintáztam regényalakjaimat" c. cikkében 297