Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

levő Komáromi lemond a paraszti nyomor realista ábrázolásáról és sorsközösségvállalásról . Móricz Zsigmondtól éppen akkor maradt le, amikor ezen a ponton megakadt írói fejlődésében. A jövőbelátó perspektíva hiányából fakad az is, hogy bár Komáromi hősei ismerik a humort, a munkától meghajszolt emberek tudnak tréfálkozni, nevetni, de a tréfa mélyén mindig marad valami komoly mag. A nevetés mögött mindig marad valami vissza, valami keserű, amely összehúzza a nevető szájakat, és torz mosolykép merevedik az előbb még hahotázó arcra. A torzmosolyt a kilátástalan holnapra való eszmélés vési a kozákok arcára. Komáromit ifjúkora megismertette a szinte riasztó, ágrólszakadt szegénység mindenfajta képviselőjével is. Feczkó Jancsi, Paczal Jóska, Vidróczki csak azzal tudják pár pillanatra sorsukat feledni, s magukat vigasztalni, ha néha nagyot mondanak. Az iskolás évek érzelmi közelségbe hozták Komáromihoz a legkülönbözőbb diákfigurákat. Komáromi a véndiák, az örök diák alakját mintázza meg nagy szeretettel Korpa Jánosban, Bakura Dánielben, de Kóréh Laci kisdiákos, Csótán Berti korán kamaszodó, Drabant Péter fényes eleganciájú portréját is nagyszerűen formázta meg. Finom tapintattal érzékelteti a szunnyadó szerelmi érzések elkerülhetetlen rügyfakadását, a kisdiákok első érzelmi megnyilvánulásait. ,,A gyerek értetlenül nézi a szerelmeseket, a konyadiák zavartan-diszkrét mosollyal, a nagyobbacska mendikáns fitymálólag. Az önképzőköri költő megszédül belé, mert nem a lányba szerelmes, hanem a lányokiba". [13] (Karácsony Sándor: Komáromi János. 6. oldal.) Komáromit valóban a szülőföld ihlette a legmélyebben, rokonait, s önmagát ábrázolta ezekben a regényekben. Komárominak gyermekkoráról, szülőföldjéről szóló regényeinek többsége realisztikus, törekszik arra, hogy a munkától elgyötört parasztokat élethűen ábrázolja, betekintést adjon az egyszerű emberek lelkivilágába, de adós marad a másik oldallal — azzal —, hogy keményen támadjon a parasztokat nyúzó földesurak ellen, és az osztályharc feltétlen szükségességét hirdesse a parasztság végső győzelméig. Komáromi kellemesen anekdótázik, szórakoztatóan mesél, de sokszor öncélúan és mondanivalómentesen. A komoly mondanivaló, az értékes tanulság elsikkad gyakran a szerteágazó mesék és adomák erdejében, s legtöbb művéből még teljesen 'hiányzik a korában időszerű kérdések helyes megoldása. Az egyik oldalnak — a parasztok szinte elviselhetetlen terheinek és nyomorának ábrázolása és a tehetséges parasztfiúk kínlódásának és vergődésének bemutatása addig, amíg az iskolákat nélkülözések közepette is kiválóan elvégzi — reális ábrázolása nem tudja feledtetni a másik oldal hiányát, azt, hogy forradalmi változások szükségesek a parasztok életkörülményeinek megváltoztatására, és ahhoz, hogy az egyszerű és szegény szülők gyermekei is tanulhassanak. Komáromi nem akart a parasztság életében sorsfordulót előidéző haladó mozgalom harcosa lenni, annak ellenére, hogy származása ezt követelte volna tőle, hanem megelégedett azzal, hogy visszaemlékezett a saját és egyúttal paraszti környezetének küzdelmes életére. A beérkezett író a 20-as évek végén már szégyelli a szegényparaszti származását, s ekkor gyermekkorát meghamisítva, egy dzsentri hátteret fest 290