Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

Ebbe a kollégiumba került a kis Komáromi 1902-ben. A szegényes csa­ládi viskó, a portengerben fürdő eldugott falu után, óriási élmény volt Jánoska számára a sárospataki kollégium. A kis diák aggódó rémületé­vel, naiv rácsodálkozásával döbbent ibele ebbe az új világba. Deák Gézá­nak, Komáromi János szépírás- és rajztanárának a felesége, aki jelenleg is Sárospatakon lakik, így emlékszik az elsős mendurra: nagyfejű, de vékonytestű, borzas, szőkehajú kis parasztgyerek volt. Komáromi maga is gyakran és szívesen emlékszik a pataki évekre. A későbbi regényei­ben is az ifjú mendur aspektusán keresztül valószínűtlen arányokban megnagyított professzorokat és tógátusokat ábrázol. De nemcsak a ta­náraira tekint fel félő tisztelettel, hanem nagyobb diáktársait is kellően megcsodálja. „Mi, a földből alig kiütköző mendurok, száj lesve néztünk fel a méteresszárú pipából pöfékelő teológus, meg jogász urakra. [8] (Nyomtatásban meg nem jelent naplójából. A továbbiakban, ha a napló­jából idézek a magyarázat elhagyásával, csak úgy jelzem, hogy naplójá­ból.) Feledhetetlen élményt nyújtó regényében a „Pataki diákok"-ban írja meg első évét a kollégiumban. Az egész esztendőt egy mendikáns­fiú szemléletén keresztül kapjuk. A kollégiumba való beiratkozás jelen­tős anyagi kötelezettséget is jelentett, „ ... 60 forint egész évi konvik­tusi díjat, 19 forint tandíjat, 20 forintot kvartélyra, hogy ne is említse az ember a könyveket — kellett fizetni". [9] (Naplója.) Az anya valóság­gal összekoldulta a pénzt a rokonoktól, ismerősöktől. Patakon Jánoska a Vitkay-gárdában lakott. Gárdának nevezték a diáktanyákat, ahol 3—4 kisebb és nagyobb diák lakott együtt. Osztályfőnöke az első B-ben Zol­les Lajos professzor volt, aki szintén 1902-től lett az intézet tanára. A sárospataki Nagykönyvtár Múzeumában van egy kép, amely az I. b. osztályt ábrázolja, csupa szegénykinézésű falusi gyerek álmélkodik a képen, s az első sorban ott gubbaszt az aprótermetű, nagyfejecskéjű Komáromi Jánoska. A hazafias szellem lehelete rögtön az első napok­ban megérintette az ifjú mendurt, ugyanis 1902. szeptember 14-én Sá­toraljaújhelyen Kossuth Lajos 100 éves születési évfordulójának ünnep­ségeit rendezték meg, s erről nem maradhattak el a pataki diákok sem. 1903. június 21-én pedig II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának 200 éves kezdetét ünnepelték. Már az első évben nemzeti történelmünk két leg­grandiózusabb eseményének felújított élménye vert gyökeret az apró emberkében. Az I. b. osztályt ragyogó eredménnyel végzi, mindenből egyese van, ének kivételével, amelyből csak kettest érdemelt. Az éles­eszű tanulót a Pálóczi Horváth Mária-féle alapítványra felveszik a tápintézetbe, s ebből él nyolc éven át. Az első év végén az alsó osztá­lyosok magyar szépírás versenyén Komáromi Jánoska első lett, és két korona jutalmat kapott. Egy másik erkölcsi és egyben anyagi elismerés­ben is részesült, jeles előmeneteléül 17 korona 50 fillért kapott, úgy­nevezett szorgalmi díjat. A II. b.-ben már Domby László magyar—latin szakos tanár az osz­tályfőnöke, aki ettől kezdve viszi egészen az érettségiig. Az érettségi után mindketten megválnak Pataktól, Domby Miskolcra megy igazga­tónak, Komáromi Pestre jogásznak. A második év a sok szép siker mellett felejthetetlen szenvedést is 17 273

Next

/
Oldalképek
Tartalom