Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

kúpjai merengenek a falum felé, messzi keletről a munkácsi hegyvonulat kéklik, délről viszont a Nagy Magyar Alföld szélesedik kelettől nyugatig". [2] (Valamit magamról 174. old. Komáromi J. „Emlékeim" c. k.) Regényeinek a többségét szülőföldjének táj elemeiből díszletezi be. A szép és vonzó táj harmóniája nagyobb hatással van a gyerek Komáromira, mint a családi környezet. A szülők nem a legjobb egyetértésben élnek, bár az anya az áldozatvállalás, a szorgalom, a szeretet élő példaképe. ,,Apja szegény fuvarosember volt, s két sovány lovával járta be a végtelen országutakat, komor szótlansággal, vagy néha-néha felcsattanó lázadozással harcolva a nehéz életet". [3] (Pados Pál: Komáromi János 6. lap.) Az apa hirtelen, indulatos ember volt, aki nehezen bírta elviselni a szegénységet, s ha egy kis pénzhez jutott, azonnal a kocsmába ment legénykedni, de a nincstelenség, a sikertelenség azonnal letörte. Deák Gézáné, Komáromi János pataki rajztanárának az özvegye is úgy emlékszik vissza Komáromi Józsefre, az író apjára, mint az italt rendkívül kedvelő fuvarosra. Édesanyjára — született Balogh Máriára — pedig, mint a jóságos, szerény és munkától agyongyötört asszonyra. „Édesanyja szelíd, szép, fehérarcú asszony csendes megadással viselte nehéz sorsát, egyedül gyermekeiben találva enyhítő vigasztalást". [4] (Pados Pál: Komáromi J. 6. lap.) Az ellentétes vérmérsékletű szülők közül a mélyebb nyomot kétségkívül az anya hagyta Komáromi Jánosban. De mélyebbre is mehetünk a családi vonások elemzésében. Anyai ágon a nyugodt szegénység gyermeke, apai ágon a keserű, lázadó szegénységé. A „szentéletű", nagytekintélyű anyai nagyapja mellett, ott emészti magát mélységes gondokban a titokzatos, baljóslatú rettentő vén kozák, az apai nagyapja. A haroosszellemű, lázadó apai családfa csak halvány vonásokkal gazdagította Komáromi egyéniségét, annál feltűnőbb jegyei tapasztalhatók az anyai ágnak. A kis Komáromi gyakran látta házuknál apja két vőtársát, „a szörnyű erejű" Vajda Györgyöt és a „bölcs" gondolkodású Szopkó Mihályt. „1895 január legelső napjaiban a körülbelül 20 km-re fekvő Legenyére költöztünk át, ahová szolgálatba szegődött el apám, miután ráunt a bizonytalan zsellérségre". [5] (Valamit magamról 180. old. Komáromi János „Emlékeim" c. kötet.) Nagy, fergeteges hófúvásban költözött a család. Jánoska öccsével Jóskával két dunna közt bújt meg a szekéren, és a két csöppség csak néha-néha dugta ki a fejét a párnák közül, mikor a félelmetes Nagyerdőn haladtak keresztül. Mikor a karaván elérkezett az Ondava partjára, az egyik szekér alatt beszakadt a folyó jege. Szerencsére nagyobb baj nem történt. Bodzásújlakon, Barancson és Velej tén át végre megérkeztek Legenyére. „Az a kis ház, amelyben Legegény telepedtünk le, a falu közepe táján feküdt, szemközt a katolikus haranglábbal. Legenye az én tulajdonképpeni falum, mert idekötnek küszködő gyermekéveim, s itt jártam az elemi iskolának mind az öt osztályát". [6] (Valamit magamról. 187. old. Komáromi János „Emlékeim" c. kötet.) A felcseperedő Komáromi természetrajongását új színfolt erősíti, a Ronyva patak. Legenye alatt folyik a Ronyva, és számtalan kedves emlék fűzi Komáromit a folyóhoz. Az édesanya féltő gond271