Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Légrády Gyula: Az antonimia és szerepe az orosz nyelvben
A mondanivaló erősítését szolgáló ellentétek éppúgy egységet alkotnak, mint a dialektikáiból ismert tartalom és forma, lényeg és jelenség, véletlen és szükségszerűség stb. viszonya. Az ellentétek összefüggést, korrelációt jelentenek. A népnyelv és a költői nyelv szívesen használja az antonim fogalmak párhuzamba állítását, mert az ellentmondások, szembeállítások feltárása, hirtelen felismerése a tárgyak és dolgok lényegét egyszerre világossá, érthetővé, érzékelhetőbbé teszi. Ahogy a jelenségek dialektikus szemlélete közelebb hozzá a vizsgálót az igazság megismeréséhez, ugyanúgy az ellentétek, az ellentétes szembeállítások is jobban kiemelik a mondanivalót. A görög eredetű „antonimia" szó ellentétes értelműséget jelent. „Antonimák'' szón pedig olyan ellentétes értelmű szavakat értünk, amelyek alakilag teljesen különböznek, és két egymással szemben álló jelentést tartalmaznak. A dolgozatban utalás történik a gyakran előforduló antitézisre is, amelyben gondolatok, jelenségek állnak szemben egymással, hogy ezáltal kölcsönösen kiemeljék egymást. Némelyik orosz lexikológia az antonimákhoz kizárólag csak a hangzásban különböző és jelentésben ellentétes szavakat sorolja, más könyv az antonimpároikhoz a pozitív és azzal ellentétes negatív tartalmú szavakat veszi fel, (kiemelve, hogy a tagadás nem a gyökérszó lexikai jelentésében fejeződik ki, hanem a tagadó „не" képző vagy а „без" előképző útján. Az első felfogásra szolgáló példák: молодой— старый, мир— война, радость— печаль, искренний—ложный (fiatal—öreg, béke—háború, öröm—bánat, őszinte—hazug); a második nézetet megvilágító példák: честный— нечестный (бесчестный), добрый— недобрый, красивый— некрасивый, правый—неправый, звездный— беззвездный, вкусный— безвкусный, ударный—безударный, умный— безумный и. т. д. (becsületes—becstelen, jó—rossz, szép—csúnya, igazságos—igazságtalan, csillagos—csillagtalan, ízes—ízetlen, hangsúlyos—hangsúlytalan, eszes—esztelen). A felsorolt példák azt igazolják, hogy а не és а без is lehet az ellentétes kifejezés képzője, miként a -talan, -telen fosztóképző. Egy szónak több antonimája is lehet. Különösen a több jelentésű szavaknál tapasztalható ez, (amelyeknél mindegyik jelentésnek más-más antonima felel meg. A „friss" szó antonimája lehet pl. elhasznált, régi, néhézkes, lassú aszerint, hogy milyen fogalommal hoztuk kapcsolatba. Az orosz nyelvben а свежий (friss) ellentéte lehet: душный (fülledt), мутный (zavaros, pl. víz), черствый (száraz, pl. sütemény), шаблонный (sablonos, pl. gondolat), несоленный (sózatlan, pl. hal) [3]. Az antonimák a mindennapi beszédben különösen az eldöntendő kérdésben gyakoriak, például: Этот сотрудник хороший или плохой? (Jó vagy rossz ez a munkatárs?) Az ellentétes szembeállítás csaknem minden szófaj területén megfigyelhető, mind az önálló, mind a segédszavak területén, és kifejezheti az ember állapotát, tevékenységét, a természet jelenségeit, a tárgyak tulajdonságait, színellentétet, érzelmi színezetet és hangulatot. Az antonimákra és az antitézisekre gazdag példaanyagot találunk a közmondások és szólásmondások, valamint a találós kérdések körében, amely a nép gondolat- és fogalomvilágának, nyelvkincsének, kife258
