Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

tása mellett a szláv elemek igen jelentős tényezővé váltak. A jiddis szláv elemeinek kutatása különösen azóta mutat komoly előrehaladást, amióta a jiddis-kutatás a német egyetemeken elindult első kezdeményező lépései után Kelet-Európába, majd a zsidóság kataklizmája után Amerikába helyeződött át. E téren megemlítendők: Alfred Landau (1850—1933), aki az 1880-as évektől kezdve Bécsben működött. Lazare Sainéan (1859—1934) Bukarestben, és számos tudós a jiddis-kutatás új intézményeiben, Vilnában, Minszkben, Kievben, Moszkvában és New Yorkban. A jiddisben a szláv elemek nem csupán egy bizonyos lexikai felszínt alkotnak, hanem „konstruktív erővé" váltak, amely erő átalakította a nyelvet és „új minőséget" kölcsönzött neki. A fonológiában a szláv hatás több formában mutatkozott meg a jiddisben. Erősen megnövekedett mássalhangzóállománya és változásokon esett át a magánhangzórendszere is. A szláv képzőket rendszeresen felhasználta és szervesen magába olvasztotta, ami határtalan lehetőséget nyújtott az új szóképzések számára. A nyelvek szókészlete általában kétféle úton szokott gazdagodni: mennyiségi és minőségi változás folytán. A mennyiségi változásnak is lehet két forrása: belső és külső forrás. Amíg belső forrásként a meglevő nyelvi elemek különböző kombinációi szolgálnak (szóképzés, szóösszetétel stb.), addig külső forrásnak a más nyelvek szókészletéből történő szóátvételeket és az idegen elnevezés vagy állandósult szerkezet pontos lefordításával keletkezett tükörszavakat szoktuk nevezni [37], Amint láttuk, a jiddis a mennyiségi gazdagodás mindkét módjával bőven élt és különösen a tükörszavak kaptak jelentős szerepet fejlődésében. Szókészlete azonban nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változáson is átesett. A szavak számának növekedése mellett bővült ugyanis a meglevő szavak jelentése is. Bár a jiddis befogadó készsége a szláv nyelvekkel kapcsolatban minden téren megmutatkozik, talán még fontosabb annak a hangsúlyozása, hogy a zsidók nemcsak szláv elemeket vettek át, hanem szláv szellemet is vittek bele a jiddisbe. Amíg például a német csak a főnevekkel kapcsolatban kicsinyít, addig a jiddis előszeretettel kicsinyíti szláv — főleg orosz — mintára a mellékneveket is. Pl. gutinker, seininker, libinke (vö. or chorosen' kaja, miien' kaja stb.) — „unter grininke bajmelex zitsen majselex, slajmelex". Egyébként a jiddis különböző korokban nem egyformán tárta ki kapuit a sZláv elemek előtt. A XIX. század elején Mendl Levin Satanover, nyugat-ukrajnai író még oly nagy örömét lelte a nép-jiddis némettelen jellegében, hogy bibliafordításaiban rengeteg szláv szót használt. Viszont J. M. Lifsits lexikográfus szótáraiban már mintegy határvonalat húz a népnyelvbe eredetileg beszövődött szlavizmusok és az újabb keletű russzizmusok között. Még ennél is tovább ment Mendele Mojxer Sforim, aki művei újabb kiadásaiban még a teljesen meggyökeresedett szlavizmusokat sem hagyta meg. A XX. században a helyzet úgy alakult, hogy a legális népi szla250