Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

készlet közös vonásai azonban általában oly nagy számban állapíthatók meg, hogy a legnagyobb óvatossággal kell tekinteni minden olyan hipo­tézist, amely egy adott zsidó közmondásban szláv eredetet vél fellelni. Azt a problémát, hogy ki volt az adó és ki volt az átvevő az idió­mák és kifejezések területén, távolról sem olyan könnyű eldönteni, mint a hangtanra, alaktanra és szóképzésre vonatkozólag. Eltekintve a rendszeres kereskedelemtől, száz meg száz kis városban legalább két nagy terület volt, ahol a jiddis és szláv nyelvközösségek egymásra ha­tása tömegesnek nevezhető arányokat öltött: a zsidó gyermekszobák a városokban és a parasztok kunyhói, ahol zsidó kézművesek az egész hetet vevőik között töltötték, hogy — mint említettük — a szombat elő­estéjén viszatérjenek otthonukba, a városokba. Kölcsönös együttélésnél természetesen a nyelvi hatás is csak köl­csönös léhet. Ha azonban pl. az idézett belorussz példákat megvizsgál­juk, azt látjuk, hogy csaknem valamennyi igen gyakran megtalálható a szomszédos szláv nyelvekben, az ukránban, lengyelben, oroszban és gyakran egyszerre több szláv nyelvben is. Ez indokolja azt, hogy leg­alábbis az esetek legnagyobb részében, amikor a belorussz jiddisről van szó, a belorussz nyelv hatásáról beszéljünk a jiddisre. Ez természetesen nem zárja ki azt, 'hogy a belorussz jiddis is befolyásolhatta a belorussz nyelvet. A belorussz és jiddis tömegek szoros összefonódottsága idéz­hette elő fejlődésük, életmódjuk hasonló vonásait és ez visszatükröző­dött anyagi és szellemi kultúrájukban egyaránt. VII. Szláv elemek a magyarországi jiddisben Amíg az orosz, német, lengyel, ukrán, belorussz jiddis szláv elemei­nek olyan kiváló nyelvészek szenteltek terjedelmes tanulmányokat, mint J. Joffe, R. Jakobson, Max Weinreich, Uriel Weinreich, M. Altbauer, F. Beranek st'b., addig a magyarországi jiddis szláv elemeivel eddig még csak szórványosan is alig foglalkozott valaki. Ez állításnak látszólag ellentmond F. Beranek tanulmánya: Die jiddische Mundart Nordost­Ungarns (Brünn— Leipzig, 1941), de mint e tanulmány címe is mutatja, szerző csak a régi Magyarország északkeleti csücskének (Kárpátukraj­nának) jiddis nyelvjárásait tanulmányozta, vagyis az ún. „interlandi" jiddist (amelyhez M. Hutterer Kárpátukrajnán kívül a Tiszántúlnak főként keleti peremvidékét is hozzátartozónak véli) és figyelmen kívül hagyta az ún. „äuberlandi" (a Kárpát-medence nyugati és északnyugati részén használt) jiddist. Mi most röviden főleg azokat a nyomokat kí­vánjuk megvizsgálni, amelyeket a szláv elemek az äuberlandi jiddisben hagytak, ha mindjárt csupán éppen az interlandi akkal való érintkezés hatására is. Közismert, hogy a második világháború előtti Magyarország zsidó­sága annyira asszimilálódott, hogy annak fiatalabb nemzedéke már csak magyarul beszélt; az idősebbek még németül is beszéltek (általánosítani persze még közöttük sem lehet!) és a zsidóságnak csak egy viszonylag kis része használta a jiddis nyelvet. Jiddisen is főleg a német nyelvet 244

Next

/
Oldalképek
Tartalom