Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

kül a lengyel chapac, chapnac, cseh chápati, ill. a lengyel golic szavakból, mert a szláv eredetű jiddis igéknek általában tematikus e-re végződő tövük van (pl. sepcen „suttogni", pojzen „csúszni, mászni"). Mivel a jiddisben nincsenek xapen, golen szavak, egy német tényezőre kell gyanakodnunk, amelyet a nyelvjárási német happen „utánakapni (az ember szájával)" igében, ill. a német kahl „szőrtelen, kopasz" szónak megfelelő melléknévből származtatott tranzitív igében, ti. a koln < kain igében találhatunk meg. A goln germán „közös eredete" könnyen megmagyarázhatja a guln, guln déljiddis nyelvjárási változatokat is. Másfelől úgy is érvelhetünk, hogy goln < golic a szláv kölcsönzéseknek ahhoz a legrégebbi rétegéhez tartozik a jiddisben, amelyet érintett az o > u változás (vö. nyelvjárási bűbe „bába", zudik „hátsó fertály"), és levonhatjuk azt a következtetést, hogy a legrégebben kölcsönzött szláv igék, amelyek a szótagalkotó mássalhangzók kifejlődése előtt hatoltak be a jiddisbe, nem fejlesztettek ki -e- töveket. (Más szavakkal: *xapen > xapn (chapm), gohn > goln, éppúgy mint *vogsn „szekér" > > vogn, hob^n > hobm; de az-an >-n hangváltozás befejeződése után kölcsönzött igék megtartották tővégző -e-jüket). A formális jegyek nélküli jelen tésbeli keveredést a penke „tok (= a toll tokja a madár testén)" szó szemléltetheti. Az ilyen tokokat rendszerint egyenként kell kihúzgálni, miután a csirkét stb. megkoppasztották.) A szó egy hasonló jelentésű szláv szóból származtatható (le pieniek, ukr penjók; a jiddis nőnemű alak a többes számból való, közönséges típusú visszaalakításnak tulajdonítható: penke < penke-s < < pienki; vö. lapt'e fem. „hársfaháncs cipő", ukr lapot' masc). De társítható a pen „toll" szóval is, egy — a román nyelvek szókészletéből származó — régi jiddis tővel. A. 'beszélő, aki használja a pene szót „tollszár" értelemben, a penke szót szabályos kicsinyítőként fogja fel (vö. stsene „scene": stsenke). Valamivel bonyolultabb a mansker „férfi szabó" alak. Az -sk- melléknévképző nagyon korlátozottan fordul elő a jiddisben; leginkább kölcsönzött melléknevekben található (bab-sk-e „bába-"; xvat-sk-e „ügyes, tevékeny" és még néhány szóban). Mivel több nem hízelgő értelmű, -án-ra végződő főnévben szerepel (xuliganske „zsivány-", grobjanske „paraszt-"), egy nem-szláv főnévhez, az oremán „szegény ember" szóhoz is hozzákapcsolták (pl. oremanske sude „szegény ember lakomája"). A mansker „férfi (szabó)" alakot, úgy látszik, háromszorosan meghatározza az oreman-sk-er és a dam-sk-er „női (szabó)" szavak analógiája, valamint a le meski (krawiec)-cel való kontamináció. Érdekesek még a következő összeolvadások, keveredések is: benók „fia valakinek; (lenéző értelemben)" (ben + synok); oremetá „szegény ember" (orem + bednotá); fartáxleven „pazarolni" (taxles „érdemes cél" -f le tachlowac); smokcen „szopik, szív" (vö. kfn smakezen, ukr. smoktaty) s i. t. A szláv eredetű jiddis szavak száma sok százra rúg még az átlag szinten is [24], Kísérletek történtek arra vonatkozóan, hogy meghatározzák ennek az újonnan beoltott szókincsnek (amely felöleli a ruházat, élelem, növények és állatok, ház és háztartás, testrészek, család és ott237