Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

a nyugati szlávok lakta területeken: Magdeburgban, Merseburgban. Halléban, Meissenben keletkeztek. A német történelemben ezek a városok nyugatról betelepített katonai és közigazgatási szigetekként tűnnek fel, és a Sachsenspiegel, amely a „gettó-törvény"-t is lefektette, szintén nyugati import volt. De azok a zsidók, akikre ezt a törvényt hozták, nem nyugatról származtak. Ezek délről jöttek volt — „inváziós útvonalaik" nyomon követhetők. Egyik oszlopuk Szalonikiből indult, amely a X. században Európa egyik legnépesebb városává nőtt, s a Dunán fölfelé az Elba-medencébe nyomult. Azután, valószínűleg egy kicsit később, egy második útvonal nyílt Velencén át: ez Karintia és Stájerország völgyein át kanyargott, a „villae Judaeorum" mentén a Dunamelléki vámszedőhelyek felé, s onnan ismét a Vltava (= Moldva) és az Elba mentén. Az askenáz ( = német zsidóság) behatolás, amely a nyugati szláv zsidó településeket végül a jiddist beszélő közösségbe olvasztotta, csak később és lassan ment végbe. A XIII. század tetőfokán a zsidók nyelve ezeken a területeken még mindig knaani volt. A Knaan megjelölést elszórtan még több évszázaddal későbben is használják. Egyes jiddis nyelvészek (pl. Max Weinreich) úgy vélik, hogy az első zsidó települések a keleti szlávok között kb. szintén ezer évvel ezelőtt keletkeztek. A telepesek a Fekete-tenger partja menti ősi zsidó kolóniákból, a Kaukázusiból s a Kaukázuson túlról és Kazáriából jöhettek a kijevi Rus'-ba. Ami a jelenlegi Litvánia és Fehér-Oroszország területét illeti, ott is volt egy zsidó közösség már az askenáz telepesek érkezése előtt. Megoszlanak a vélemények arra vonatkozóan, hogy a keleti szlávok között mi volt a zsidók anyanyelve. Egyesek a szláv, mások a jiddis mellett kardoskodnak. Az 1920-as években Joffe és Prilutski nyelvészeti alapon a szláv alapot emelték ki Ukrajnára és Fehér-Oroszországra vonatkozólag. (Prilutski pl. rámutatott a h eltűnésére, ahol az történetileg igazolva van, és egy ,.nem-organikus" h felbukkanására.) De Dubnov, a neves zsidó történész sem tagadta, hogy még a XVII. század első felében is lehettek szlávul beszélő zsidók a jiddis nyelvterület keleti szélein. A félévezreddel korábbi korszakra vonatkozólag pedig igen értékes bizonyítékkal rendelkezünk egy levélben, amelyet J. Mann tett közzé Az egyiptomi zsidók c. munkájában, s amelyet ő a XI. századra tesz, „ha nem még korábbra". A levél egy zsidóval foglalkozik, „aki az oroszországi közösségből való és nálunk tesz látogatást a szaloniki közösségben", és „nem ismeri sem a szent nyelvet (a hébert), sem a görög nyelvet, és arabul sem tud, hanem csak knaani nyelven beszélnek hazája népei". Bárhol feküdt is ez az „Oroszország", nem tehető fel, hogy azonos lenne az Elba-medence Knaan-jával. Másfelől a Mann által idézett dokumentum kifejezetten a „knaani" elnevezést használja, így tehát a cseh—szorb—Elba menti területen beszélt knaanin kívül — nevezzük ezt nyugat-knaaninak — létezett kelet-knaani is a jelenlegi Ukrajna és Fehér-Oroszország területén. Általában feltételezik, hogy leson Knaan csak a szláv vagy helyileg meghatározott változatai héber elnevezése; más szavakkal, a szláv or215