Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius tankönyvei: II. A Janua

hogy az iskola a műveltségnek „nemcsak terjesztésében, hanem egységesítésében is fontos tényező, s így a műveltség fő hordozójának, a nyelvnek egységesítésében, kiegyenlítésében is jelentékeny szerepet játszik". (Vö. A II. Orsz. Nyelvészkongresszus, Bp. 1954. 150.) Milyen szerep jutott éppen ebből a szempontból a Janua magyar nyelvének? Először is azzal, hogy Comenius maga kívánta, sőt elő is írta, hogy a latin szöveget az anyanyelv, a magyar nyelv segítségével kell oktatni, értelmezni, s a tankönyv latin szövegéhez (szótárához, textusához) a megfelelő magyar fordítást is el kell készíteni, a magyar tanítási nyelv követelése és megvalósítása irányában is igen jelentős lépésre buzdította a magyar iskolákat, a magyar oktatókat. Szilágyi Benjámin Janua-fordításának magyar nyelve is kisegítő eszköz, s „statiszta" (Pais) szerepében is bizonyságot tesz egyrészt arról, hogy magyar nyelven is lehet tankönyvet írni, illetőleg a latin tankönyvet magyarra fordítani, mert ez a nyelv ebből a szempontból sem alábbvaló a latinnál, tehát a latin nyelv mellett a magyar nyelv is alkalmas a tudományok, az ismeretek közlésére, a magyar nyelven is ki lehet mindent fejezni, másrészt kérdésessé vált a latin nyelv terminológiai illetékessége is, hiszen Szilágyi Benjámin Janua-fordításának magyar nyelve azt is bebizonyította, hogy „alig lehet olly dolog, munka, vagy tselekedet, a'mellynek illendő Magyar nevet az értelmes ember mindjárást nem találhat." (Geleji Katona.) Figyeljük meg, hogy a magyar Janua a latin textus nyelvének mind zártabb formáit, nyelvi fordulatait, mesterségesen szabott, fegyelmezett mondatsémáit, mind terminustechnikusait, műszavait, általában a latin szókészletet úgy fordítja le, hogy a magyar szövegben sem a Janua textusa, sem értelme csorbát nem szenvedett, pedig Szilágyi Benjámin is tudatosan törekedett arra, hogy ne csak „Grammatice, bötüre bötüt" (Meliusz, Juhász Péter) fordítson, hanem úgy is, hogy a két nyelv sajátos jellegét is tükrözze a fordítás nyelve. Éppen az erre való törekvésben, az ezért való harcban erősödött a magyar nyelv kifejező ereje is. Vegyünk néhány példát a fentebb elmondottak bizonyítására. Az alább

1 közlendő iszövegrészben pl. szinte kézzel fogható példáját látjuk annak, mennyire megküzd a fordító a latin szöveg hosszú mondatával: mindent ki akar magyarul fejezni, ami benne van a latin mondatban, s hogy egy-egy latin szó, latin nyelvi forma legjobb, legkifejezőbb, s valóban a magyar nyelv szellemének is megfelelő szóval fordítson, a „betűre" fordított szó mellé szinonim-párnak teszi a helyesebbnek vélt nyelvi formát: pl. beszédet indít (szóba ered), béköti (foglalja). Bár a latin terminustechnikusakat is bennhagyja olykor a magyar szövegben, de zárójelben melléjük teszi a magyar megfelelőt egy szóban vagy körülírással kifejezve: pl. szerepelteti az argumentálván, a disputál, a princípiumokból, argumentumokat stb. latin szavakat, de a nyelvtisztaságra, a purizmusra törekvés jegyében ez idegen szavakat (műszavakat) magyarul is kiteszi, illetőleg körülírja: argumentálván: erősséggel állatván — disputál: vetélkedik — princípiumokból: elöljáró bizonyos fundámentomokból — argumentumokat: erősségeket, egymásból folyó erős okokat (e műszavakkal kapcsolatban forrásként Szenczi Molnárra is utalhatunk: 201