Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius tankönyvei: II. A Janua

Mi azonban úgy látjuk, hogy a Nagyváradon, 1643-ban megjelent és Szilágyi Benjámin által készített magyar Janua-fordítást is jól ismerték, s fel is használták. (Erre utálunk is már.) Meíich „jeles" alkotásnak tartja az Index Vocabulorum-ot, amely „megérdemli, hogy nyelvészeti kutatásaink alkalmával használjuk". A magyar lexikográfiái és szótörténeti kutatás — sajátos módon — alig vett tudomást erről a 'kiadványról (a NySz. helytelenül a nyomdász neve alatt utal rá: Major: Latin—magyar szótár, 1647) (vö. újabban: Bakos: MNy. 59:464), Gyarmathy Sámuel (Vocabularium, 1816.) is jól ismerte, fel is használta, s az ún. „székely tájszó"-nak jelzett szavak egy részét innen vette át. Egy modern magyar szinonim-szótár szerkesztői számára is gazdag adattár ez a szómutató. Csak néhány példát ennek bizonyítására: carnifex: hóhér ~ hengér ~ bakó — casa: kunnyó ~ kaliba ~ viskó — condylus: begyeg ~ butko ~ tsomó — conspicilium: okulár ~ pápaszem ~ vendég szem — iners: tunya ~ rest ~ tudatlan ~ alkalmatlan ~ illetlen ~ mesterség nélkül való ~ lusta — fodico: váykálom ~ gyakdosom — graphicarium: pennatartó ~ pennavális — vespertilio: tenevér ~ denevér ~ szárnyas egér ~ puppenever ~ töndenever (vö. Erdő-bényei: Janua: tündeneverek) — venefica: bűvös ~ bájos ~ boszorkány ~ ördöngös ~ kantaires — menda: vétek ~ hiba ~ gfánts — papilio: lövöldék ~ leppendék ~ pillangó ~ lepke (vö. Szilágyi Benjámin: Janua: leppendékek, lepkék, pillangók — gyertyára repeső lövöldékek . . .) — pensiculo: meg-fontolom ~ gondolom ~ hányom ~ vetem ~ visgálom ~ bötsülöm — vagus: bujdosó ~ tsavargó ~ /cuZlározó ~ kuruttyoló [vö. kuritoló, Orbis, 1685: circumforeani a kuritoZóíc (piatzi tséltsapók) stb., stb.]. Comenius a Methodus Linguarum Novissima hasábjain részletesen szól a janualis szótárról is. A Methodus újabb változatának kézirata (vö. Miskovská: Acta Comenia, 1961. 53—75.) alapján közölt részlet (Cap. XV. 15—27.) arról is tanúskodik, hogy Comenius a janualis szótár megszerkesztése előtt elmélyült tanulmányokat végzett a szótár-írás, a szótár-szerkesztés elméletére és gyakorlatára vonatkozólag is (vö. Methodus: Cap. V. 20.). Bennünket most elsősorban az érdekel, hogy mit ír Comenius a janualis szótár céljairól, feladatairól. Először is elöljáróban kijelenti, hogy nem thesaurus-1, hanem lexicon-1 kívánt megszerkeszteni, tehát nem olyan szótárt, ami magába foglalja a latin nyelv összes szavait, szólásait, hanem olyat, amibe csak a használatos (usitata), az alap jelentésű szavak kerülnek bele. De promptuarium-ot sem kívánt szerkeszteni: hanem olyan latin etimológiai szótárt nyújt át a Janua textusához, amelyben a latin szavakat az ábécé rendjében, etimológiai csoportokban, szócsaládokban rendezve (vocum derivatarum copiam explicans) szótározza. A tanulóknak ezeket a szócsaládokba szerkesztett szavakat meg kell tanulniok. A (tanulást megkönnyíti az, hogy a szócsalád tagjai rövid mondatokba ágyazva értelmes közlést, ismeretet is nyújtanak, így „Febris (-icula) facit, ut-iculosus-iat (seuicitet) quum illum — ili suo frigore invadit." A szótár értelmezésében tekintettel kell lenni azokra a tárgyakra 192