Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Történetiség és korszerűség pedagógia-oktatásunkban

adatunk itt sem a régi órakeret megvédése, sem a csökkentés kritikája, és csupán az aktualizáláshoz adtunk néhány konkrét szempontot. Ennyit az aktualizálás tartalmi vonatkozásairól. ** Fontos további problémánk: a korszerűség, gyakorlatiasság szervezési és metodikai kérdései. Milyen munkamegosztást valósítunk meg az aktualizálás szempontjából az előadások és a szemináriumok között? Erre vonatkozólag általános elvként azt állapíthatjuk meg: az előadások áttekintést, vezérfonalat adjanak a neveléstörténet korszerű, élő problémáinak alakulásáról, emeljék ki határozottan a fejlődés fő vonalait, lényeges vonásait, A szemináriumi munkában viszont célszerű kiemelten feldolgoznunk olyan „aktualizálási gócpontokat", amelyek részletesebb elemzést, problematikus, aktív, vita-jellegű megbeszélést igényelnek. Másik szempontként adódik a szemináriumok számára: a szakok szerinti differenciálás. Ezért célszerűtlen valamennyi szemináriumi csoportban ugyanazt az anyagot feldolgoznunk, ehelyett a különböző humán- és reálszakök érdeklődéséhez is igazítanunk ajánlatos a szeminárium tematikáját. Ez a hallgatók számára nagyobb konkrétságét, érdekességet biztosít, jobban érvényesíthetjük az aktivitást előmozdító feltételeket. Eddigi tapasztalataink alapján még két szempontot emelhetünk ki a neveléstörténeti szemináriumi munkára vonatkozóan: a) Célszerű a félév folyamán kevés, de gondosan kiválasztott és alaposan, több szemináriumi órán keresztül folytatott szemináriumi megbeszélést szervezni: b) A szövegszerűség, a források tanulmányozása mellett helyes ügyelnünk a szemléletességre is. Ilyen szempontból rendkívül jó szolgálatot tett Robert ALT professzor neveléstörténeti atlasza [13]. Célszerű lenne magyar nyelven, kellő példányszámban hasonló segédkönyvet megjelentetni. Említsünk néhány példát az említett elveknek a neveléstörténeti szeminárium tematikájában való alkalmazására — az utóbbi évek gyakorlatából: A szemináriumi munkában az 1962/63. tanévben a következő súlyponti feladatokat érvényesítettük: a) Egyes klasszikus polgári pedagógusok törekvéseinek műveiken keresztül való, alaposabb bemutatása. A humán szakokon inkább Comeniust (a Didactica Magna, az Orbis Pictus és a Szemelvények Magyarországon írt műveiből című gyűjtemény alapján) — a reál szakokon pedig Rousseau-val foglalkoztunk alaposabban. b) Az utópista szocialisták pedagógiai törekvései — elsősorban Pataki Ferenc monográfiája alapján. c) A magyar neveléstörténet anyagából a reál szakokon Apáczai Csere Jánossal és Tessedik Sámuellal, — humán szakokon Táncsics Mihállyal és Gárdonyi Gézával foglalkoztunk. d) Végül szerepelt tematikánkban az iskolareform történelmi gyökereinek problémája és az iskolareformok a különböző szocialista országokban. A Béke-Világtanács megemlékezéséhez kapcsolódva, az 1963/64. tanévben DIDEROT-val foglalkozunk részletesebben a szemináriumi foglalkozásokon. ** * 44