Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A szocialista esztétikai nevelésről

b) Esztétikai nevelésünk szolgálja a szocialista világnézeti-erkölcsi nevelés egészét és részfeladatait is; konkréttá és vonzóvá teszi az erkölcsi normákat (eszménykép, példakép), buzdít, lelkesít a helyes viselkedés irányában, elmélyíti az erkölcsi tudatot, csiszolja a magatartásformákat. Ezért kell pedagógiailag is károsnak minősítenünk a torzító, peszszimista szemléletet árasztó „műalkotások"-at. (Vö. N. Sz. HRUSCSOV: „A szovjet irodalom és művészet kérdései." Bp. 1963. Kossuth Kiadó, 8—9. oldal.) c) Elmaradhatatlan tényezője az esztétikai nevelés a testi és politechnikai nevelésnek is. d) Minthogy a szocialista nevelés területei összefüggő rendszert alkotnak, érthető, 'hogy az esztétikai nevelés szerves összefüggésben, kölcsönhatásban van valamennyi nevelési területtel; ugyanez következik a tanulók személyiségének szerkezetéiből, az egyéniség egységességéből is. Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy az esztétikai nevelés szorosan összefügg a szocialista világnézeti neveléssel és a nevelés többi területével. (Értelmi, erkölcsi, politechnikai, testi nevelés.) További kérdésként felvethetjük: milyen részfeladatok valósíthatók meg az említett fő célkitűzéseken belül? Az esztétikai nevelés legfontosabb részfeladatai közül a következőket emelhetjük ki: a) Az esztétikum érzelmi-akarati vonzóerőt képvisel, örömöt ad, érzelmi megalapozottságú serkentőerőt sugároz Ezért tudjuk felhasználni az erkölcsi tudat, követelmények, erkölcsi érzelmek elmélyítésére, hatásosabbá tételére is. b) Az esztétikai nevelés sokoldalúan fejlesztheti a gyermek megismerő és cselekvési funkcióit (így pl. az analizátorok finomságát, a megfigyelőképességet, az emlékezetet, képzeletet, intelligenciát, a pozitív akarati vonásokat stb.). c) Fontos tényezője esztétikai nevelésünknek a gyermek esztétikai átélő és beleérző képességének, elemzőképességének, ízlésének (esztétikai ítélőképesség) alakítása. Ebből adódik, hogy az eredményes esztétikai nevelés felvértezi a tanulókat mindenféle ízléstelenséggel szemben, megalapozott állásponthoz juttat el a giccsel [6] és a dekadens ízléssel kapcsolatban. Mind a giccs, mind a dekadencia fogalmának tisztázása az esztétika körébe vág, ezért itt e problémára nem térhetünk ki részletesebben. Csupán annyit szükséges itt jeleznünk, hogy mindkettő elsősorban és alapvetően tartalmi probléma — és csak másodsorban formai kérdés. Sokat vitáztak arról is, hogy melyik ellen kell inkább harcolni, melyik jelenti a nagyobb veszélyt: a giccs vagy a dekadencia. A giccs, mint felszínes, olcsó hatásvadászat kívül esik a művészet körén. A dekadens mű viszont egészében a hanyatló társadalmi osztályok hanyatló szemléletét, erkölcsét, pesszimizmusát tükrözi. Nyilvánvaló tehát, hogy világnézeti-erkölcsi tekintetben a dekadens ízléssel telített, dekadens irányban ható mű szemben áll szocialista világnézeti és erkölcsi nevelésünk eszményeivel. Innen származik a formailag-esztétikailag hatásos, fejlett technikájú, dekadens jellegű mű pedagógiai veszélye: olyan szemléletet, erkölcsiséget tesz vonzóvá, mely idegen, sőt ellenséges szocialista nevelésünkkel. 8