Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Az orosz igeaspektusok tanításának néhány módszertani problémája

vid-jelentések kifejezésére specializálódott. Csakhogy, mint az újabb kutatásokból kiderült, az orosz igék jelentős mennyiségének sincs vidpárja és az orosz prefixumok sem grammatikalizálódtak mindig. Igaz viszont, hogy ennek ellenére az oroszban a befejezett igék képzésének elég logikus rendszere alakult ki, amelyeknek megvannak a maguk különböző morfológiai és fonetikai sajátosságaik, de ugyanakkor egyforma nyelvtani tulaj donságokkal is rendelkeznek (pl. lehet belőlük egyszerű jövő időt képezni, nincs cselekvő és szenvedő alakú jelen idejű melléknévi igenevük). Ezeket az igéket szembe lehet állítani a folyamatos igékkel,, amelyek megint más nyelvtani tulajdonságokkal rendelkeznek. A magyar és orosz igei előképzőket a többek között élesen megkülönbözteti egymástól az is, hogy az összes magyar előképzők előfordulhatnak párosan is. Az előképzők ilyen megismétlődése a cselekvés szabálytalan megismétlődését jelöli, amely az orosz vidék segítségével alig adható vissza: „Vissza-visszanéztem a Kárpátokra . . . alig látszottak a homályban" — „Ja to i delo ogljadyvalsja na Karpaty . . . oni vo mrake pocti ne byli vidny". Dr. Péter Mihály egyik előadásában hasonló jelenségre hívta fel hallgatói figyelmét [20]. Utánanézett — mint mondotta — annak, hogyan fordították le Arany János „Családi kör"-ének ezt a sorát: „Megmegáll, körülnéz. . Szerinte a fordításnak („vdrug zastynet, gljanet. . .") egyáltalában nem sikerült hűen tükrözni az eredeti gondolatát. Már említettük, hogy a határozószói eredetű igekötők az igékkel egyre jobban összeolvadtak az idők folyamán, miközben egyre jobban grammatikalizálódtak és elvesztették lassanként eredeti jelentésüket. Ennék a folyamatnak tanúi lehetünk mind az oroszban, mind a magyarban, de ez utóbbiban a grammatikalizálódás nem ment oly nagy mértékben végbe, mint az oroszban. Ennék bizonyítására elég, ha csak arra hivatkozunk, hogy a magyar igekötők önállóan is előfordulhatnak, el is szakadhatnak igéjüktől, ami az oroszában nem lehetséges. A magyar vid-vonatkozású utóképzőket Majtinskaja két nagy csoportra osztja jelentésük alapján: 1. olyan utóképzőkre, amelyek tartósságot, ismétlődést vagy széttagoltságot fejeznek ki, és 2. olyan utóképzőkre, amelyek rövidséget, mozzanatosságot, a cselekvés kezdetét fejezik ki. A vid-árnyalatokát kifejező utóképzók a magyarban — ellentétben az orosszal — néha megváltoztatják az ige jelentését is: szűr-ni — szürcsölni, lát-ni — látogat-ni. Végeredményben Majtinskaja elismeri, hogy bizonyos vid-jelentéseket morfológiai eszközökkel a magyar nyelv is kifejezhet, ha más, mennyiségi síkon is jutnak azok szerinte ott kifejezésre. Ez más szóval azt jelenti, hogy a magyar nyelv elsősorban a cselekvésmódok kifejezésére képes, a vidéket pedig csak bizonyos korlátok között fejezheti ki. Felvetődik a kérdés: előny-e vagy hátrány-e, hogy a magyar nyelvben van az orosz videkhez hasonló igeszemlélet? Didaktikai szempontból mi előnvösebb. ha egy olyan hangot kell megtanítanunk, amely egyáltalában nincs meg anyanyelvünkben, vagy egy olyant, amelyhez hasonló, ha nem is vele azonos, anyanyelvünkben is megvan? Dr. Péter 62