Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Az orosz igeaspektusok tanításának néhány módszertani problémája

mozzanatos képzős igékről van szó) mindig egy sajátos mozzanat kíséretében érzékelteti: tartós, nem változó állapotot jelentő, ún. „nyugvási" igéket fejlődő állapotot jelentő, ún. „mozgási" igékké változtat. Az áll ige pl. nyugvást fejez ki, a megáll pedig mozgást, amelynek eredménye a puszta igében megnevezett nyugvás. Az effajta különbség Soltész Katalin szerint szintén aspektuskülönbség, amelyet a magyar nyelv igekötővel fejezhet ki. Az igekötos igék jelen idejének jövő időt tartalmazó jelentésében több régi nyelvtanírónk is az igekötők perfekítv funkcióját ismerte fel. Amíg azonban ez a jelenség az orosz perfektiv igékkel kapcsolatban szinte általános, meg kell jegyeznünk, hogy a magyarban az igekötos igék jövő idejű vonatkozása nem törvényszerű, csak másodlagos jelenség, a perfekció következménye [17]. Összefoglalóan a következőket állapítja meg Soltész Katalin a hat ősi magyar igekötőről: ,,Ha vannak is közöttük olyanok, amelyéknek kialakulásában idegen hatás működött közre, ezek nem állnak ellentétben az általános fejlődési tendenciával. A magyar igekötő-rendszer kétségkívül önálló, belső nyelvi fejlemény." „Semmi okunk sincs . . . feltételezni, hogy a magyar igekötő-rendszer a szláv nyelvek valóban f eltűnően hasonló igeprefixumrendszerének mintájára keletkezett." „A nagyfokú hasonlóság a magyar igekötők és a szláv (meg általában az indoeurópai) igeprefixumok használata között nem kölcsönzésből, hanem egymástól független, párhuzamos fejlődésiből ered" [18]. Mivel Soltész Katalin a régi magyar nyelvemlékeken kívül a publicisztika, a nyelvjárások, több magyar klasszikus és kortárs művére támaszkodva végezte el az igekötők vizsgálatát, számszerűen kimutatva az egyes igekötők használat árnak minőségét, vizsgálatainak eredményét szinte perdöntőnek kell elfogadnunk abban a vonatkozásban, hogy van-e a magyar nyelvben vid vagy nincs. Fejtegetései azt mutatják, nem kétséges, hogy a magyar igékötök rendelkezhetnek és már a legrégibb időktől kezdve rendelkeztek is bizonyos vid-funkciókkal, ha a vid-rendszer olyan következetes kialakulásáról, mint a szláv nyelvekben, a magyarban természetesen nem is beszélhetünk. Módszertani vonatkozásban közömbös azonban részünkre az, hogy van-e vagy nincs teljes vid-rendszer a magyarban, a lényeges csupán az, hogy bizonyos magyar nyelvi tényék lehetővé teszik részünkre az egybevetést, az orosz vid-rendszer megközelítését, jobb megértését. Jelenleg azonban még e tekintetben sem alakult ki egységes álláspont a magyar nyelv kutatói között, mert egyesek véleménye szerint a magyar nyelvből teljesen hiányzik az crosz nyelvben meglevő igeszemlélet. Egyetérthetünk-e ezzel az állásponttal? Nézzük meg mindenesetre, hogyan nyilatkozik e kérdésben K. E. Majtinskaja, aki háromkötetes, az oroszok részére írott magyar nyelvtanában többször is érinti ezt a problémát [19]. Szerinte a magyarban elsősorban szuffixumokkal és részben prefixumokkal fejezzük ki a vid-árnyalatokat. A két képzésmód közül a 60