Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Történetiség és korszerűség pedagógia-oktatásunkban
— Az aktualizálás e különböző szintű eseteit, típusait a neveléstörténet oktatója a tárgy fő céljainak és a rendelkezésre álló időnek, a hallgatóság színvonalának és igényeinek megfelelően választja meg, alkalmazza. Nyilvánvaló, hogy legmagasabb szintű, legigényesebb a d) pontban említett típus, — de megvan az indokoltsága és gyakorlati jelentősége az egyszerű utalásinak is, ha ez kellő következetességgel, céltudatossággal történik. Hiba lenne tehát feltétlenül bizonyosfajta aktualizálási típushoz ragaszkodnunk. Ha célszerűtlenül sok az egyszerű azonosító utalás, — ez oktatásunkat felszínessé, deklaratívvá tenné. Viszont a bonyolultabb aktualizáláshoz való állandó ragaszkodás túlságosan bonyolítaná az oktatásunk, sablonossá tenné munkánkat, igen megterhelné a hallgatókat. Ezért körültekintően válasszuk meg az aktualizálás típusát: emeljük ki a lényeges, időszerű vonásokat, de úgy, hogy ez ne legyen sablonos, megfelelő változatosságot és színvonalat biztosítson. ** A neveléstörténet oktatója az aktualizálás fő csomópontjai tekintetében jó tájékozódást szerezhet a marxista neveléstörténeti kézikönyvekben, így MEDINSZKIJ neveléstörténetében és „A magyar neveléstörténet a feudalizmus és kapitalizmus korában" című tömör, összefoglaló művében. (Bp. 1960. Tankönyvkiadó, szerk.: Ravasz János.) E mű általában vezérkönyvként, segédanyagként jól felhasználható. Különösen értékes oktatók számára nagy gonddal készült bibliográfiája. Az aktualizáláshoz viszonylag mégis kevés közvetlen segítséget, támpontot nyújt. Kevéssé törekszik a mai nevelés gyakorlatával és elméletével való kapcsolatok kidomborítására. Negatívumként említhető továbbá egyes értékeléseinek belső ellentmondásossága, homályossága, vagy kevéssé megalapozottsága is. így pl. FINÁNCZY Ernő munkásságával kapcsolatosan. (I. m. 131. oldal) [141 * ** A tankönyveken kívül az aktualizálásra feltétlenül felhasználandó anyagot rejtenek a neveléstörténeti monográfiák. Ha mármost a magyar neveléstörténeti monográfiákat vesszük tekintetbe, ezeknek sorában két periódust (illetve két tipikus tendenciát) figyelhetünk meg: a) 1950—56-ig a magyar neveléstörténeti kiadványokat egyes haladó pedagógus-személyek kiragadására való törekvés („mazsolaszerűség") [15] jellemezte. Kétségtelen továbbá, hogy sok esetben az értékelésre nyomot hagyott a dogmatikus, sematizáló szemlélet is. Mégis, pozitívumként említhető, hogy némelyik kiadvány határozottan törekedett a marxista aktualizálásnak, rendkívül erőteljesen érvényesített időszerű és gyakorlatias szempontokat a történeti anyagban. Ez a tendencia jellemezte pl. a Magyar Tanácsköztársasággal, Tessedik Sámuellal és Táncsics Mihállyal foglalkozó műveket [16], Egy másik, szintén hasznos —, de az aktualizálás, az Oktatás szempontjából kevéssé gyümölcsöztethető — törekvés volt a filológiai pontosságra, alapos tényfeltárásra törekvés, mint pl. az Apáczai Csere Jánosról, Tavasi Lajosról szóló monográfiákban. Sajnos, e művek viszont az aktualizálás, a gyakorlati pedagógiai szempontok tekintetében hagynak sok kívánnivalót [17]. Szem elől té46