Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

IV. Miscellanea - Dr. Bihari József—Dr. Tóth Imre: Baudouin de Courtenay általános nyelvészeti jegyzete (1909)

lesz: ruka — rucka, peku — peces'; e szavaikban: lob, den' e. sz, birtokos esetben „kiesik" az o, e: Ib-a, drí-a; a cud-o, neb-o szavak meghoszszabbodnak a többes számiban, a mat', doc' ugyanígy, de már az egyes szám birtokos esettől kezdve s i. t. Szerinte mindezek és a hasonló „átmenetek" és „változások" a grammatikusok csapongó képzeletének a szüleményei. A valóságban azonban erről szó sincs. Soha nem látta senki — állítja Baudouin —, hogy a noga szó g-je hogyan „ment át" z-be a következő szavakban: nozek, nozka. Soha senkinek sem sikerülhetett 'észrevenni az „o" kiesését vagy „eltűnését" a lob szóból ilyen alakjaiban: Ib-a, Ib-u stb. Senki sem merheti azt állítani, hogy ott volt, amikor a mat' szó „megnőtt" egy „er" szótaggal azért, hogy lehessenek ilyen alakjai: materi, mater'ju stb. Mindenki, aki orosz nyelven gondolkodik, e szavakat már készen kapta. Az ő fejében nemcsak a noga, hanem a nozka, nozek is bejutott; bekerült oda nemcsak a noga, hanem a nogi, noge stb.; nemcsak a lob, hanem a Iba, na Ibu is; nemcsak a mat', hanem a materi, s mater'ju, materej s i. t. ugyanúgy, mint ahogyan behatolt oda az otec szó függetlenül a mat'-tó], a chodit' függetlenül a sídet'-tői, a ja függetlenül a ty-tői stb. Sőt gyakran az is megtörtént, hogy egy állítólagos képzett szó (pl. nozka, na Ibu stb.) az egyén pszichikai világába hamarabb bekerült, mint egy állítólagos alapszó (noga, lob stb.). Csak ha elsajátítottuk a párhuzamos alakok bizonyos készletét, megy végbe agyunkban a hasonló alakok asszociációja következtében ennek a gazdag alaprendszernek az elrendezése. Azt állítani — folytatja fejtegetéseit Baudouin —, hogy pl. a z a mozet szóban a mogu szó g-jéből fejlődött ki, körülbelül ugyanaz, mintha a konyhában meglátva egy agyagedényt és üstöt, vagy egy agyagedényt és lábast, azt mondanánk, hogy .az az üst vagy lábas az előbbi agyagedényből származnék. Igaz, hogy történetileg nézve a dolgot: a kultúra történetében van kapcsolat az edény és a lábas között, és az edény és az üst között általában; de arról, hogy a szóbanforgó edény alakult át lábassá vagy üstté — szó sem lehet. Magától értetődik tefhát, hogy amikor mi pl. a „hangok" „átalakulásáról" vagy „megváltozásáról" beszélünk, a mi szempontunkból nézve nekünk a „hangok" helyett azok pszichikai ekvivalenseit, azaz a fonémákat kell behelyettesítenünk. A hang mint tovatűnő akusztikai hatás, folytatódni és létezni nem tud. Ezért sehogy sincs jogunk a hangok változásáról és átmenetéről beszélni, hanem csakis a fonémáknak más fonémákká való átalakulását engedhetnénk meg. De az egyszerű értelem számára még ez a felfogás sem elfogadható. A mozet szó a mi nyelvi gondolkodásunkban együtt van meg a mogu szóval. E szavak úgy vannak ott meg együtt, mint oszthatatlan egészek, és mint olyan egészek, amelyek részekből állanak. Következésképpen egymás mellett vannak ott meg az egymásnak megfelelő morfémák: mog- // moz-e- stb. Hogyan keletkezett tehát a hangoknak hangokká, az alakoknak alakokká való átmenetéről és megváltozásáról szóló tanítás — veti fel a kérdést szerzőnk. Felelete pedig a következő: 424