Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Történetiség és korszerűség pedagógia-oktatásunkban

nak jobb, ideológiailag megalapozott megértését szolgálja. Ezért történeti utalásainkban rendszerint a XX. század keretei között maradjunk, a régebbi korok rendszeresebb problématörténeti bemutatását feltétlenül a neveléstörténet-oktatásra, vagy fakultatív kollégiumra kell utalnunk. Nem felejthetjük el, hogy az állandó és kevéssé indokolt historizálás sablonossá, túlrészletezővé teheti előadásainkat és gátolja a jelen gyakorlati szükségleteinek kellő érvényesítését. Melyek azok a témák, melyeknél rövid történeti utalások indokoltnak, hasznosaknak látszanak? a) Az erkölcsi nevelés folyamatát hogyan értelmezte a vallásoskonzervatív pedagógia, a polgári reformpedagógia — és milyen lényeges különbség van ezek és a marxista nevelés álláspontja között? b) A szocialista közösségi nevelés lényegének megértését elősegíti, ha röviden, kritikailag bemutatjuk a liberális-individualista, a konzervatív-nacionalista törekvéseket, valamint a fasiszta pedagógia szélsőségesen reakciós univerzalizmusát. Ugyanez vonatkozik a szocialista fegyelem öntudatosságának és aktív jellegének megvilágítására is [4], c) Hazafias nevelésünk jelenlegi helyzetét, a gyakorlatban megmutatkozó fogyatékosságokat hallgatóink csak akkor érthetik meg világosan, ha röviden bemutatjuk az ellenforradalmi rendszer reakciós álhazafiságát és a törekvéseket az igaz hazafiságra, szocialista hazafiságra hazánkban a felszabadulás után [51. d) A nevelés módszereinél utalnunk kell azokra a különbségekre, amelyek a konzervatív neveléstől és a polgári reformpedagógiától elválasztanak. e) Noha a történetiség érvényesítésének szükségessége talán leginkább az erkölcsi nevelés témáinál merül fel, bizonyos történeti utalások indokoltak a többi nevelési területnél is (esztétikai nevelés, politechnikai képzés) [61. * ** A didaktika anyagában — a tankönyvekben és a programokban —• szinte hagyományosan szoktak szerepelni történeti anyagrészek egyes témáknál. Az új reformprogramok szűkebb térre szorítják a történeti részeket. Ez helyeselhető is, mert a részletesebb és rendszeres problématörténeti áttekintés feltétlenül a neveléstörténetbe tartozik. Egyes témáknál (pl. az osztály-órarendszer történeti kialakulása) a programok és tankönyvek adatszerű részletezése talán az indokoltnál nagyobb mértékű historizálásra csábíthatta a didaktika előadóit. Bizonyos, szűkebb térre szorítkozó és a jelen jobb megértését szolgáló történeti utalások azonban helyet kaphatnak a didaktika oktatásában. (Nem feltétlenül az előadásokban, hanem a szemináriumi munkában is, bizonyos munkamegosztással élve.) Konkréten a következő mozzanatoknál jönnek szóba rövid történeti utalások: a) Mit tanított a klasszikus polgári didaktika az oktatás alapelveiről, — mennyiben fogadhatjuk el és milyen irányban fejlesztjük tovább a didaktikai alapelvekről szóló tanításokat? 3* 35