Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A szocialista esztétikai nevelésről

b) A hangzás, a dallam, a zenei kompozíció által keltett kellemes és kellemetlen érzelmi hatáson keresztül a zene közvetlen hatással van az emocionális területre. A zenének ez az érzelmi, közvetlen jellege és hatása objektív, társadalmilag is meghatározott és emellett természetesen szubjektív érzelmi hatásokat is kivált; „olyan zene mellett vagyunk, amelynek van melódiája, tartalma, amely hat az emberi lélekre, erős érzelmeket kelt. Ellene vagyunk viszont mindenféle kakofóniának" — mondta Hruscsov 1963. március 8-án (id. beszéd magy. kiadása, 37. o.). c) A zene összhatása és egyes tényezői, elemei bizonyos, részben objektíve meghatározott asszociációkat keltenek. Ilymódon a zene „megmozgatja" az érzelmi emlékezeten keresztül a képzeletet, a gondolkozást, a valóság teljesebb átélését. A zene realitásának e röviden jelzett vonásai természetesen jelentős pedagógiai konzekvenciákkal járnak együtt. Az énektanítás dalanyagának kiválasztásában lényeges szempont, hogy a zene realitásának említett tényezői a tanulók életkori szintjének megfelelően kidomborodjanak. Erre legalfcalmasábbak a népdalok és a viszonylag egyszerű melódiájú, érzelmi és intellektuális hatásában is egyértelműen és könnyen elemezhető zeneművészeti alkotások. További probléma, hogy az énektanítás módszerében — szocialista pedagógiánk célkitűzéseinek szellemében — a dalok (népdalok, rövid zeneművek) /tanításában az említett nevelési lehetőségek, a zene realitásából adódó értékek kellőképpen érvényesüljenek. (E problémák részletes (kidolgozása természetesen az ének- és zenetanítás szakpedagógiájának körébe vág, ezért itt mellőzhető.) k Az előadóművészetek hagyományosan viszonylag kis teret foglalnak el az iskola életében, munkájában, de jelentőségük napjainkban — több tényező hatására — emelkedőben van [20]. Kétségtelen, hogy az előadóművészeteknek — a nézésnek, hallgatásnak éppúgy, mint az aktív mozgásművészetnek, táncnak, színjátszásnak — objektív gyermeklélektani forrásai vannak a gyermekek játékos megjelenítési, dramatizálási tevékenységében (alkotó, szerepes játékok) és szereplési vágyában. A céltudatos pedagógiai elképzelés alapján szereplő eloadóművészetnek kétségkívül megvannak az értékei, kedvező hatása: fejleszti a gyermekek mozgásbeli ügyességét, mozgás- és beszédkultúráját — ezzel hozzásegít a magatartás esztétikusabbá tételéhez. További érték abban rejlik, hogy megkívánja bizonyos társadalmi és egyéni helyzetek, cselekmény átélését és beszédbeli, cselekvésbeli kifejezését, megjelenítését. Ezzel előmozdítja a gondolkodás és az érzelmi átélés, cselekvésbeli kifejezés gazdagodását. E pozitívumok mellett azonban a nevelőnek számos veszéllyel, negatív irányú tendenciával is számolnia kell — különösen akkor, ha a megjelenítendő művet nem eléggé megokoltan választják ki, és ha egy21