Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Keszthely elnevezése és kialakulása

rajzi 'helyzete folytán kitűnően védhető, bástyákkal megerősített, fontos útvonal (Pécs—Szombathely) mellett fekvő fenékpusztai erőd vált. A fenéki két ókeresztény bazilikán kívül a kereszténység jelenlétét apróbb leletek is elárulják (pl. egy keretes korongfibulán szereplő keresztény jelenet, egy ezüst gyűrű és bronz mécses egyenlőszárú kereszt képével stb.). A római kultúrával együtt a keresztény vallás folyamatossága is kimutatható. A 2. számú bazilikát többszöri átépítéssel a honfoglaló magyarok idejéig használták. A római lakosság a Balaton környékén a fenékpusztai erődben és közelében szorult össze, amikor a római uralom és ezzel a rabszolgatartó társadalom az Alsó Zalamelléken — az érmek meghatározása szerint — az i. u. V. század legelején végetért [40]. A hunok elől menekülő kisebb-nagyobb germán törzsek szétzilálták vidékünkön a római közigazgatás igen meggyengült szálait. A fallal körülvett fenékpusztai erődöt nem tekinthetjük városi településnek; erősen a földhöz volt kötve. Erre a legjellemzőbbek a telep belsejéből nagy mennyiségben előkerült mezőgazdasági eszközök: ekevasak, ásók, vonóláncok, állatvakarók, kapák, kaszák, sarlók, fejszék, metszőkések. Nem is tudjuk elképzelni másként ezt a telepet, mint földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozó lakóhelyet. De a fenéki erőd lakói mezőgazdaság mellett egyszerűbb iparokat (kovács, ács, bognár, tímár) is űztek. Mind olyan ipar, mely a földmüveléssel vagy állattenyésztéssel áll szoros kapcsolatban [41]. A római birodalom 433-ban a Dunántúl nagy részét szerződésileg átadta a hunoknak [42], Hun-kori leletek igen gyér számban fordulnak elő az Alsó Zala vidékén. Alsópáhok és Keszthely között az ún. Gátidombi Mosóháznál 1895-ben találtak hun-kori sírt [43]. A keszthelyi téglagyár dolgozói 1954-ben agyagkitermelés közben bukkantak — germán temetkezési szokást mutató — hun-kori csontvázas gyermeksírra a Keszthelyről Hévízre vezető országút keleti oldalán. A két s'írlelet anyagában a leletek és viselet azonossága kézenfekvő. A hatalmas hun birodalom telephelyein néhány hun tartotta kezében a hatalmat és irányította a telepek életét. Nem tarthatjuk véletlennek, hogy a keszthelyi hun-kori sírok éppen azok mellett a kelet—nyugati (Tapolca—Keszthely—Nagykanizsa) és észak—déli (Balatonszentgyörgy—Keszthely— Sümeg) főforgalmi utak mellett kerültek elő, amelyek a római császárkorban, illetve még ma is a vidék gazdasági életének ütőerei. Sági Károly valószínűnek tartja, hogy az említett utak mellett kisebb őrségek lehettek felállítva, és azok temették el halottaikat valahol az őrhelyek közelében [44]. De azt a feltevést sem zárhatjuk ki, hogy a téglagyár dolgozói egv hun szolgálatban álló. előkelő germán gyermekének sírját találták meg. Attila 453-ban bekövetkezett halála után különböző germán törzsek osztoztak örökségén. A Balaton vidéke a keleti gótok kezébe került, akik 472^ig laktak ezen a vidéken. A történetírók feljegyezték, hogy legnagyobb királyuk, Nagy Teoderich itt született a Balaton mellett. Ebben az időben Fenékpuszta a legjelentősebb település a tó partján. A gótok 471-ben Itáliába vándoroltak, de Nagy Teoderich birodalmának a része 181