Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Keszthely elnevezése és kialakulása

Hiányunkban azt szeretnénk megvizsgálni, milyen összefüggésben van a fenékpusztai település fejlődésével a hun uralom bukása után a keleti gótok, longobárdok, avarok, szlávok, majd a honfoglaló magyarok megtelepülése. Más szóval: bizonyítható-e Pais Dezsőnek az a feltevése, hogy Keszthely környékén „a szlávság ott érhetett római vagy romanizált népelemeket". Mert Keszthely nevének — a szláv Kostelz-ből való — származtatása feljogosít bennünket annak feltételezésére, hogy „a szlávság egyes részei a castellum szót közvetlenül a velük együtt élő rómaiság latin nyelvéből és a római eredetű castellumok reális szemlélete alapján" vehették át és hagyományozhatták tovább a honfoglaló magyarságnak [23]. Keszthely város területén —, ahol Pais Dezső tárgyi összefüggést sejt a szláv eredeti meg a római castellum között, — több helyről ismerünk ugyan római-kori épületmaradványokat, de az eddigi régészeti leletek alapján összefüggő későrómai telepről nem beszélhetünk. Kisebb római település állott a Festetics-kastély környékén, ahol az ún. Toronydomb széthordásakor semmisítettek meg római alapfalakat. Római épületromokra bukkantak az ún. Sömögyei-dűlőben Keszthely Gyenesdiás felé eső határrészén is. De ezek a kis telepek elpusztultak a III. század második felében és a IV. század elején bekövetkezett ellenséges támadások során. Nem tartjuk tehát lehetségesnek, hogy a Keszthely területén álló apró telepek lakossága hagyományozhatta volna — szláv közvetítéssel — a római castellum nevet a honfoglaló magyarokra. A problémát máshonnan kell megközelítenünk. Keszthely környékén már a római hódítás korában (időszámításunk kezdete körül) érezhető volt a noricum-nyugatpannoniai (Emona, Savaria) kultúrkör kisugárzása. Az i. u. I. század első felében gyártott Póvidéki sigilláták nyomát a belső Dunántúl egyik legfontosabb útkereszteződés! pontján, Keszthelyen (az újmajori temetőben) is megtaláljuk [24], Nem tudjuk biztosan megállapítani, hogy a Balaton vidéke a késői vaskorban eredetileg melyik bennszülött törzshöz tartozott. A korán megkezdődő római telepítések következtében az őslakosság alig van képviselve a feliratos anyagban. Bár a bennszülöttek női viselete az eraviscusokéhoz hasonlít, a Balaton-vidék nyugati része — így Keszthely környéke — valószínűleg (kelta) bój települési területnek tekinthető. A Deserta Boiorum és Savaria (Szombathely) vidéke egészen a Balatonig eredetileg Noricrumhoz (a mai Ausztriához) tartozott. A bój civitas területén veteránokat telepítettek le. A veterántelepítés magától értetődően magával hozta, hogy a bennszülött lakosság földibirtokát egészben vagy részben megrabolták és helyükbe idegen telepeseket hoztak [25]. A rómaiak az újonnan meghódított Pannónia úthálózatát hamarosan belekapcsolták az Alpokon átvezető nagy utakba. A rómaiak pannóniai uralma idején, a természeti adottságok három jó természetes átkelőhelyet biztosítottak a Balatonon: a tihanyi átkelő, Fenékpuszta és Balatonhídvég. Pannónia fővárosát, Aquincumot az anyaországgal öszszekötő legrövidebb út Fenékpusztánál kelt át a Balatonon, ahol kb. 11* 177