Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

megmagyarázni, hogy az igazi ellenség a reakció, hiszen a forradalom kitöréséhez sem a felvilágosodás, hanem az önkény és a papi uralom vezetett. A változás pedig feltartóztathatatlan mindenütt, nálunk is. Ezért felvilágosítással, kultúrával elő kell készíteni a népet a szükségszerű változásra. Különben elkerülhetetlen a „revolution a la Hóra et Gloska". Batsányi mint magyar író áll vérbírái előtt. Így védi a felvilágosodást és annak hazai terjesztőjét, a magyar irodalmat. így érvel erőteljesen a sajtószabadságot egyre jobban korlátozó cenzúra ellen. így védi a forradalom után veszélybe került állásait a fénynek és az igazságnak. A kultúra funkciójának felfogásából következik, hogy a költő, az író szerepét a társadalom életében erősen felnagyítva látja. Tőle teljesen függetlenül ugyanebben az időben Kármán József is második Prometheusnak nevezi az „igaz literatort". A költői hivatástudat e felnagyítása szükségszerűen bekövetkezik mindenütt, ahol a politikai élet gyenge, elnyomás alatt nyög, és a lényegükben politikai kérdések is az irodalom síkján kerülnek felszínre. Batsányi egész koncepciója számos forrásból táplálkozik. Ő maga tudatosan átélte II. József uralmát, a nemesi-nemzeti ellenállást, az 1790/91-es nagy felbuzdulást, a francia forradalom kitörését és kifejlődését, a reakció ellentámadását, a megyei nemesség és az értelmiség forrongását 1793 után. Olvasta német kortársait, akik részben hasonló körülmények között éltek és gondolkodtak. Batsányi ezenkívül a magyar nemesség legműveltebb és leghaladóbb tagjaival érintkezett hosszú éveken át. Felfogása tehát egészében véve ugyan a sajátja, de elemeit egész élettapasztalatának köszönheti. A maga korában ez a felfogás nem a többség sajátja, csak a kevesek véleménye volt. Nem egyezett meg a köztársasági mozgalom tagjainak gondolkodásával sem minden ponton, bár ugyanúgy a francia forradalom igézete sarjasztja ki. Revolúció helyett evolúciót kívánnak — kevés 'kivételtől eltekintve — a Rajnától keletre a legjobb szellemek. Ennek oka mindenütt a polgárság gyengesége. Illúzió volt-e a lassú forradalomba, ennek lehetőségébe vetett hit? Résziben az volt, egy igen tiszteletreméltó illúzió, de olyan, mely sok tekintetben számolt a valósággal. A történelem azt igazolta, hogy a Rajnától keletre csak polgári erőből és a nemességgel való együttműködés, vagy az azzal kötött kompromisszum nélkül nem lehet a polgári átalakulást végrehajtani. Batsányihoz visszatérve, gondolatmenetének számos elemét visszatérni, illetve megismétlődni látjuk a reformkorban. Batsányi — bár legalábbis Mentőírását publikálásra szánta — elsősorban a hatalmasokhoz fordul, úgy gondolván, hogy a köznek, a hazának és az emberiségnek az érdekei azonosak a hatalmon levők érdekeivel, ha azok hivatásuk magaslatán állnak. Érvelésével éppen e hivatásra szeretné a költő a hatalmon levőket rádöbbenteni. Ez már sokkal inkább illúzió, de ismét olyan, amely nem egyedül Batsányi sajátja. A felvilágosodás idealista történetszemléletéből következett, hogy egyes nagy uralkodóktól sokat vártak a felvilágosodott reformok tekintetében. Goethe 162