Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

tart, s hogy az általa érintett rendkívül fontos kérdésekben őszintén mondja el a véleményét. Az igazságot Batsányi a 'birodalmak és polgári közösségek egyetlen fönntartójának mondja [2]. ,,Ö Erény . . . Ó Szentség és Igazság ... — írja egy más helyen [3] — követlek benneteket, bárhova vezettek is. Aki egyszer a Ti barátotok, annak — akárhogyan is fordul a kocka — semmitől sem szabad félnie, és semmit sem szabad remélnie." Lehetetlen nem éreznünk az ilyen és hasonló nyilatkozatokon az antik retorika nemes veretét és vértezetét: de Batsányit ismerve, lehetetlen őszinteségükben is kételkednünk. Nem félt semmitől, mert nem remélt már semmit. Csak a becsületét védte és a közügyet, az igazságot. „ . .. Életemet elrabolhatja az emberek hatalma, de jó lelkiismeretemet nem!" [4] Csak a saját lelkiismeretére hallgat s ezért mondhatja: ,,Észjárásomban, érzületemben — tehát: míg az igazság megismert alapelvei szerint olvasok, elmélkedem és összehasonlítok, — soha meg nem rendít a jogtalansága sem remény, sem felsőbb hatalom" [5]. önmaga sorsával már leszámolt, de helyesnek tartott politikai nézeteit igyekszik illetékesekkel közölni lelke egész őszinteségével, mely „híjával van minden félelemnek vagy reménynek .. ."[6] Az őszinteséget magyar férfihoz illőnek tartja és a hazugságot azoknak hagyja, „akik kénytelenek önmagukat is megcsalni, hogy biztonságban élhessenek" [7], Mindezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy Batsányi védőirataiiban nincs taktika. Sokkal gyakorlottabb politikussá érett a nagy és veszedelmes időkben, semhogy mellőzhetőnek tartotta volna azt. Ilyennek tekinthető a Mentőírásban A franciaországi változásokra című versének magyarázata. Az őszinteség és a taktikai meggondolások keverednék a Mentőírás azon részében, melyben túlságosan bátor szavaiért előre védelmet keres a nádor nagylelkűségére apellálván. „Olyan férfi, aki ennyire nyíltan szól, nem törhet gonosz célra, nem lehet rossz polgár. Minden tisztességes ember kötelessége, hogy ott, ahol szükséges, úgy nyilatkozzék, ahogyan gondolkozik . . . úgy gondoltam, hogy félreismertem vagy megsértettem volna Királyi Fenséged fennkölt gondolkodásmódját, ha azt, amit igaznak ismerek és tartok, elhallgattam, vagy mentségemre el nem mondtam volna" [8]. Fényt vet Batsányi gondolkodásmódjára e tekintetben Bessenyei Sándor levelére adott felelete 1790-ből. A kapitány azt kérdezte tőle, hogy a Magyar Museumb'an szabad-e az igazságot írni. A szerkesztő biztosítja a jelentkező új munkatársat, hogy az fő törvénye a folyóiratnak. Hozzáteszi azonban: „De tudhatod azt mégis, hogy az igazság sem mutatja szűzi meztelenségét, mindenkor, mindenek előtt... Vágynák p. o. olyan igazságok, melyeknek felfedezése gyakorta ártalmas lenne, s amelyeknek eleven festése néha egész országokat tűzbe hozhatna" [9]. A cenzúra megszigorítása és a reakció előretörése idején a publicista Batsányi nyilatkozik folyóiratában az újságírói hivatásról a változó magyar ég alatt. Raynal-idézetet hoz fel, s arra biztatja társait: ha már megtiltják a szabad szó használatát, legalább parancsszóra ne írjunk le olyat, amit nem hiszünk igaznak! [10] 141