Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Rezessy László: Carl Orff gyermekzenekari munkássága

Az utolsó kötetben továbbfolyik az egyének, a kiscsoportok és az egész zenekar képzése. Különösen a ritmus hangszerek kerülnek előtérbe, s kapnak bőséges ritmus- és kánon-anyagot. A kötet további részéből egy melodrámaszerűen megzenésített mesét és Goethe Faustjának két ugyancsak gyermekhangszerekkel kísért részletét emeljük ki. Orff Öt kötetének áttanulmányozása nem kis élményt ad a magyar zenepedagógusnak. Űttörőzenekari kultúránk kiépítése során sokat tanulhatunk Carl Orff tói. Átvehetjük sok módszeres ötletét, átvehetünk egyes kompozíciókat és az Orff-hangszerek indítást adhatnak a kiváló magyar úttörő-hangszerek gyártásához. (Mert ezen a téren van a legtöbb tennivaló. A jelenlegi magyar úttörő-lhangszerek inkább gyermekjátékok, mintsem hangszerek.) A legnagyobb tanulság mégis az, hogy egy világhírű zeneszerző három évtizeden át foglalkozott gyermekzenével. Ez új és egyedülálló jelenség a zenetörténetben. Orff mégis úgy érzi, hogy munkája befejezetlen. Igen. Ezt a munkát csak az élet fejezheti be, az boríthatja virágba. Talán nem is Nyugaton, ahol Orff él, hanem ott, ahol az „új embereket kovácsolják". A „Musik in der Schule" című folyóirat (13. évf. 10. szám) ismerteti a Berlin—Köpenicfk-i zeneiskola gyermekzenekarának összetételét. Ez ugyan változó, — ma így néz ki: 4 szopránfurulya 6 hegedű 2 gordonka 4 gitár 5 akkord eon 1 altharangjáték {fémcimbalom) 1 altmetaliofon 1 szopránxilofon 1 tenorxilofon 1 pár kis üstdob ütőhangszerek szükség szerint. Ez a hangszerösszeállítás és az ugyanott közölt partitúra ('két svéd népdalfeldolgozás Klaus Kühling tollából) bizonyítja, hogy Kelet-Németország már átvette Carl Orff művét. Az átvétel persze nem másolásszerű, hanem a helyi viszonyokhoz alkalmazott. Ez az ismertetés azért készült, hogy a magyar úttörőzenekarok nevelői is vegyék át Carl Orff tói mindazt, amit hasznosnak tartanak. 117 A kötet végén szól Orff az improvizációról. Érdekes, hogy a rögtönzés elindítását a lá-pentaton sor hangjaival ajánlja ostin^ato kíséret fölött: