Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Rezessy László: Carl Orff gyermekzenekari munkássága

kötetét így kezdi: „A Musik für Kinder a gyermekekkel való közös munka során állt elő." Vizsgáljuk tehát azokat a tapasztalatokat, zenepedagógiai újításokat, amelyeket a magyar zenepedagógusok is felhasználhatnak. Érdekes, hogy az első kötetben csak pentaton népdalfeldolgozást találunk. Az első három darabhoz taps-- és dobbantás-ritmuskíséretet alkalmaz Orff, azután hozza be a xilofont és a harangjátékot, mindkettőt szoprán és alt formában. A hangszerszólamok ostinato-jellegűek, később igényessé válnak: általában kétszólamúak, nem ritka a glissando és a háromszólamú villafogás-technika sem. (A játékos bal kezében egy, jobb kezében villaszerűén két ütőt tart.) A darabokkal párhuzamosan folyik a ritmusképzés és a hangszer•• technika elsajátítása. A tanult ritmusokat szavakhoz, rövid mondókához kapcsolja kezdetben: Egy, majd két ütemes ritmusokat tapsol a nevelő, a tanulók utána tapsolják. A ^gyermek aktivitását szolgálják a következő hasznos feladatok: 1. Adott szövegekhez ritmust írnak a tanulók. 2. Adott ritmushoz dallamot szerkesztenek. 3. Megadott pár ütemnyi ritmust (majd dallamot) továbbszerkesztik. Igen használhatók a többszólamú ritmus-osztinátók, amelyekben Orff a tapsolás mellé lábdobbantást, ujjcsattintást és térdreütést is alkalmaz, Ezeket dalénekléshez is lehet alkalmazni. Sőt Orff még rondóformát is komponál a fentihez hasonló többszólamú ritmusötletekből. A hangszeres képzés efféle gyakorlatokkal indul: •114