Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: A bemutatás alkalmazásának gyakorlati problémáiról

A tanulónak tehát magának kell felismerni azokat az elemeket, amelyek a megoldást adják. Ez különben természetes. A megismerés, — az oktatás során is, — elsősorban nem a tanár és a tanuló •közötti kontaktust jelenti, hanem az oktatásban is a megismerő és a megismerendő minél teljesebb kontaktusában zajlik le a megismerés. S inkább úgy, hogy a jelenség dolgozik a megismerő tudatában, mint a megismerő a jelenségben. A beszéd javára mindenesetre nem billen az egyensúly, legalábbis annak a beszédnek a javára nem, amely a tanuló és a nevelő között megy végbe. Ezt a kontaktust ki lehet építeni az oktatás folyamán és óráról órára erősebbé lehet tenni úgy, hogy segítjük a tanulót. Kezdetben jobban, majd kevésbé. De, — ismételjük, — ez a „jobban" is csak anynyit jelent, amennyi szükséges, és akkor is lehetőleg a „jelenséggel jobban" és nem a beszéddel. „A jellem a világ zajában formálódik, csendben a talentum."' Zajt mond a költő, mert a jellemhez talentum is kell, s mit ér a talentum a jellem nélkül. * ** A bemutatás problémáit az első kérdéstől kezdve a tanuló feladatmegoldása szempontjából próbáltuk vizsgálni. Az utolsó sorokban már szinte egészen átengedte helyét a bemutatás, mint módszer, az ugyanazon módszer másik oldalának, a tanuló tevékenységének, értelmi erőfeszítéseinek, illetve az ezzel kapcsolatos problémák elemzésének. Nem véletlenül. Amennyire előrehaladunk ugyanis a bemutatás problémáinak megoldásában, annyira válik mindinkább a tanulóévá az oktatásnak ezen munkája is: problémáival és feladataival együtt. Ezzel természetesen a legkevésbé sem akarjuk azt mondani, hogy érintettük — még kevésbé, hogy megoldottuk — a bemutatás valamenynyi lényeges kérdését. Nem szóltunk a korszerű szemléltetés feladatairól [18], a hiányos szemléltetésről, továbbá a tainulök előnyös és hátrányos helyzetéről a bemutatás közben stb. [19]. Elsősorban azonban a tárgyak és jelenségek alkalmas kezelésével akartunk foglalkozni a gyermek fejlődése érdekében. S ezzel is csupán egy keveset szerettünk volna törleszteni abból az adósságiból, amelyből a nagy didaktikusnak, Comeniusnak még mindig nagyon sokkal tartozunk: „Ha a tanulmányok helyesen folynak, azok önmaguktól gyönyörködtetik az elmét, és kellemességükkel mindenkit magukhoz vonzanak, és magukkal ragadnak. Ha ez nincs így, akkor azt nem a tanulók, hanem a tanítók rovására kell írni" [20]. 104