Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Phisicae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)
Ujfaludi László: Felszín alatti víztartók elektromos formatényezője és hidrogeológiai paraméterei
Felszín alatti víztartók elektromos formatényezője. 83 adódik. Az üveggolyókra egyértelműen növekvő trend adódott, a pórusfolyadék vezetőképességétől függetlenül, bár a trend eléggé „gyenge". Az 1. táblázatból látható, hogy a golyók hézagtérfogata csökken a szivárgási tényező növekedésével, hasonlóan az Urish (1981) által vizsgált mintákhoz, a K — f(F) kapcsolat is hasonlóan alakul (1. ábra). A homokminták hézagtérfogatában viszont nincs észlelhető trend és a K — f(F) kapcsolat trendje is bizonytalan; ez szintén megegyezik több idézett szerző, valamint más szerzők tapasztalatával. 5. A K = f(F) modellek értékelése Empirikus modell Heigold (1979) korábban már idézett cikkében Archie nagyszámú víztartóra végzett vizsgálata alapján megállapította, hogy azokban a hézagtérfogat és a szivárgási tényező között egyenes arány állt fenn. Archie adatai alapján Heigold az n és K értékek közötti empirikus kapcsolatot az alábbi alakban adja meg: (15) K — C\n C 2 , ahol a függvény növekvő jellege miatt C\ és Ci pozitív. Az Archie-féle (7) egyenletből a hézagtérfogatra az alábbi kifejezés adódik: (16) n — a™ F~. Ezt behelyettesítve és figyelembe véve, hogy egy adott formációban a és m állandó, (15) így írható: (17) K - AF~%, ahol c2 A — Ci a m , és A pozitív állandó. A (17) kifejezés lényegileg a már idézett (13) egyenlettel azonos, de itt részletesebb kifejtésben. Mivel c-i és m egyaránt pozitív, innen következik, hogy F kitevője negatív, vagyis F növekedésével K értéke csökken. Hasonló gondolatmenettel belátható, hogy ha növekvő K értékekhez csökkenő n értékek tartoznak, akkor a (15) egyenletben C2 negatív, vagyis a (17)-ben F kitevője pozitív, tehát F növekedésével K is nő.
